A Szent Kereszt
felmagasztalásának ünnepe, amelyen arra emlékezünk, hogy Szent Ilona megtalálta
Jézus keresztjét
Szám 21,4–9;
Zsolt 77; Fil 2,6–11; Jn 3,13–17
Az
Egyház ma arra emlékezik, hogy Kr. u. 335. szeptember 14-én a hívők hatalmas
tömege gyűlt össze Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilika felszentelésére, amelyet
Konstantin császár állíttatott helyre. Ebből az alkalomból a Szent Kereszt
fájának megtalálásáról is megemlékeztek. Ma is szükséges, hogy magasztaljuk a
keresztet, és a magasba emeljük, hogy mindenki lássa.
De
hogyan lehet felmagasztalni egy kínzóeszközt annyira, hogy még ünnepnapot is
szenteljünk neki? Sajnos a szemünk hozzászokott a kereszt képéhez, és ez azzal
jár, hogy már nem jut eszünkbe róla, hogy a legkegyetlenebb kínzóeszközök
egyike volt. Pedig ha ezt a tudást elveszítjük, nem értjük meg azt sem, milyen
hatalmas volt a Megfeszített szeretete. A Szent Kereszt felmagasztalásának
ünnepével az Egyház éppen Jézus mindnyájunk iránti, kimondhatatlan szeretetét
akarja fölmagasztalni. Ezért fontos, hogy hálát adjunk az Úrnak a keresztért. A
mise elején, a prefációban ezt énekeljük: „Te úgy akartad, hogy az emberi nem
üdvösségét a keresztfa hozza meg, hogy ahonnan a halál származott, onnan
támadjon az élet”. Helyesen tesszük, ha magasztaljuk a keresztet, mert ezen a
fán győzetett le az önszeretet, és itt arat végérvényesen diadalt a mások
iránti szeretet. A kereszt tehát az összegzése vagy még inkább a csúcspontja
Jézus irántunk érzett szeretetének. Pál apostol a Filippiekhez írott levelében
azt írja, Jézus azzal kezdte meg a kereszthez vezető útját, hogy „Ő mint Isten az
Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül
ragaszkodnia kell” (Fil 2,6). Szeretetből „kiüresítette magát”, és olyan lett,
mint egy ember; szeretetből „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig”. Maga az Atya meghatódott a Fiú határtalan
szeretetétől, ezért „felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte
van minden névnek”. A kereszt az a hely, ahol végső harcot vív egymással az
élet és a halál, magának Jézusnak a testében. Jézus meghal, de a kereszten vele
együtt meghal az önszeretet is.
A Szent Kereszt
imádsága
