Isten Igéjének
vasárnapja; Szent Mihály arkangyal ünnepe – az etióp egyház, amely az elsők
között alakult meg Afrikában, védőszentjeként tiszteli Mihályt
Ám 6,1.4–7;
Zsolt 145; 1Tim 6,11–16; Lk 16,19–31
„Van
Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak” – mondja Ábrahám a szegény
Lázár példabeszédében. Ma a szegény Lázár vasárnapja van, aki a gazdag ember
kapuja előtt fekszik fekélyekkel borított testtel, és szeretne jóllakni azzal,
ami a gazdag ember asztaláról lehullott. És Isten igéjének ünnepe is van, annak
a szónak az ünnepe, amit Isten nekünk adott „Mózes és a próféták” által, hogy
mindenki üdvözülhessen. Isten szava lehetővé teszi számunkra, hogy ma sok
szegény Lázárral találkozzunk, megtanít minket megrendülni sebeik fölött,
megbotránkozni azon, hogy éheznek. Vegyük észre őt, mert Lázár fogad minket a
mennyben, ő jár közben értünk. „Éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam,
és innom adtatok.” Azt akarja Jézus, hogy az emberek ne éljenek nemtörődöm,
léha módon, ahogy Ámosz próféta mondja azokról, akik eltékozolják az életüket,
és azt hiszik, hogy mindenki hasonló hozzájuk. Aki gondtalanul él, elfogadja a
szenvedéssel teli világot, és szakadékot ás a szeretet elé, amit aztán már nem
lehet feltölteni. A mással nem törődő és felszínes szív ellentéte nem a hősies
vagy mozgalmas élet, hanem az emberséges és jóságos szív.
„Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott
mindennap.” Ezt a névtelen férfit nem úgy ismerjük meg, mint tékozlót vagy mint
szolgáit sanyargató urat. Olyan, mint mindenki más, és ugyanazt teszi, mint a
hozzá hasonlók: gondtalanul él, gazdaságban, és nem veszi észre a szegény
embert, aki a kapujában ül, Lázár a neve, és tele van fekéllyel. „Örült volna,
ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült”.
A
két szereplő halála után egészen más kép tárul elénk. Ekkor nyilvánvalóvá
válnak Isten gondolatai és ítélete. A gazdag és Lázár mindketten Ábrahám fiai.
De Lázár az utóbbiak társaságában az égi lakománál ül; a gazdag pedig nem nyert
bebocsátást az örök szentélybe, hanem a szenvedések helyére zuhant.
A
gazdag és a szegény ember meghal. És megfordul a világ. Ahogy a boldogmondásokban
is. Jézus nem riogatja, hanem megnyugtatja az embereket. Az Úr igyekszik
elmagyarázni, milyen is az élet valójában. Fölfedi a gazdag számára, hogy nem a
gazdagságban találja meg az örömöt és a jövőt. A másik ember nélkül magára
marad, és poklot épít magának. Mit lehet tenni? Van remény a gazdag számára?
Megváltozhat a gazdag? Ez a kérdés nagyon aggasztja Jézust. Könnyebb a tevének
átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába – mondja
később. Ő szerette azt a gazdag embert, de az nem szerette őt. Mit lehet tenni?
Le kell győzni a tudatlanság, a távolságtartás, a ki nem mondott szavak, a
segítséget nem nyújtó kezek, a megtagadott vigasztalás szakadékait. Hidaljuk át
ezeket a szakadékokat úgy, ahogy a hamis intéző, aki irgalmat gyakorolt; ahogy
az irgalmas szamaritánus, aki együttérzésből jót tett egy ismeretlennel, és
felebarátjává lett. Jézus – ezt az Ábrahám által a gazdagnak adott válaszából
tudjuk – kitart amellett: nincs szükség csodás eseményekre ahhoz, hogy
megtérjen a szívünk, hogy feltöltsük ezeket a szakadékokat. Elég az evangélium,
amely megnyitja az emberek szívét, emberségessé és barátságossá teszi mások
iránt. Ezért mondunk ma köszönetet Isten szaváért, amely lehetővé teszi
számunkra, hogy a testvérünket lássuk Lázárban, és vele együtt nekünk is legyen
nevünk és történetünk, amely elvezet az üdvösséghez.
Imádság az Úr
napján
