Szent Kozma és
Damján szíriai mártírok (†303 körül) emlékezete – a hagyomány orvosként tartja
számon őket, akik ingyen gyógyították a betegeket; emlékezzünk azokra is, akik
a betegek gyógyításának és ápolásának szentelik életüket
Agg 1,1–8 – Ismét
az Urat helyezni a középpontba
1Dáriusz király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhoz, Joszedek fiához, a főpaphoz: 2»Ezt üzeni a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja: ‘Nem jött el még az idő az Úr házának felépítésére!’« 3Erre ezt mondta az Úr Aggeus próféta által: 4»Annak bezzeg itt van már az ideje, hogy ti mennyezetes házakban lakjatok, holott ez a ház még romokban hever? 5Nos tehát így szól a Seregek Ura: Fontoljátok csak meg sorsotokat! 6Sokat vetettetek, de keveset takarítottatok be; ettetek, de jól nem laktatok; ittatok, de meg nem részegültetek; öltözködtetek, de föl nem melegedtetek; és aki összegyűjtötte bérét, lyukas erszénybe rakta. 7Így szól a Seregek Ura: Fontoljátok meg sorsotokat! 8Menjetek fel a hegyre, hozzatok fát és építsétek fel a templomot, hogy kedvemet és dicsőségemet találjam benne – mondja az Úr.
Izrael
összes prófétája közt Aggeus az, aki a leginkább sürgeti a templom felépítését.
Prófétai tevékenységének ideje Kr. e. 520 körülre esik, amikor a jeruzsálemi
templom még egy romhalmaz. Hat hónapon keresztül szinte kizárólag arról beszél,
hogy föl kell építeni a templomot. El kell mondani azt is, hogy az emberek nagy
része nagy szegénységben élt: a szárazság megsemmisítette a termést, éhezésre
ítélte az embereket, a sivatag területeket foglalt a megművelt földekből.
Ráadásul néhány évvel korábban a szamariaiak ellenségessége miatt nem merték
megpróbálni a templom újjáépítését (Ezdr 4,4–5). Egyébként pedig miért is
kellett volna aggodalmaskodniuk Isten jelenléte miatt, miközben a sors mostoha
volt velük, idegen uralom alatt éltek? Aggeus próféta azt szeretné, hogy a nép töprengjen
el nehéz helyzetén: „Gondolkozzatok el sorsotokról!” A tragédiájuk igazi oka az
volt ugyanis, hogy eltávolodtak Istentől. Régen is ez történt az Úr népével, és
ma is ez történik. Milyen sokszor feledkezünk meg az Úrról, mert csak magunkra
gondolunk, és így egy, nemcsak a magunk, hanem mások számára is szomorú élet részeseivé
válunk. Eszünkbe jutnak Jézus szavai a követőihez: „ti elsősorban az Isten
országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! (Mt
6,33.) A méltó és szolidáris élet alapja Istennek és az ő igazságosságának
keresése. Aggeus számára a templom újraépítése azt jelentette, hogy újra az
Urat helyezik az egyéni élet és a nép életének középpontjába. A prófétai szó
megtette hatását: Zerubbábel, Józsué és a nép három hét alatt eltakarították a
romokat a templom területéről, és Aggeus beszámolója szerint szeptember 21-én
lerakták az új épület alapját (ezt beszélik el Ezdrás könyvének első fejezetei
is). Meghívás ez számunkra is, hogy szabadítsuk meg szívünket a sok gondtól,
amelyek elnehezítik, hogy Isten szent templomává tegyük.
Imádság az Egyházért
