Szeptember 18., szerda

1Tim 3,14–16 – Az Egyház és az istenfélelem titka

Imádság a szentekkel

14Azért írom ezeket neked – bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok –, 15hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja. 16Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely
testben kinyilvánította magát, 
a Lélek által igazolást nyert, 
bemutatták az angyaloknak, 
a nemzetek között hirdették, 
világszerte hittek benne, 
s fölment a dicsőségbe.

Pál mihamarabb el akar menni Efezusba, hogy találkozzon Timóteussal, de tudja, hogy utazását el kell halasztania. Addig is pontos útmutatást akar adni neki az Egyház megszervezéséről, a közös imádságról és az első szolgálattevők kiválasztásáról. Az apostol folyamatosan figyel arra, hogy gondoskodjon a közösségekről, nem hagyja el őket akkor sem, ha fizikailag messze van. Amikor Timóteusnak ír, Pál gondol a sok kis-ázsiai közösségre is, aggódik, hogy elég szilárdak-e, és nem nyeli-e el őket a világ. Ezért írja, hogy az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja”, mert Isten állította ebbe a világba, alapként, amelyen az emberek számára látható módon nyugszik az isteni kinyilatkoztatás. Ennek a kinyilatkoztatott igazságnak a középpontjában az igazi vallásosság, istenfélelem titka áll, vagyis maga Jézus Krisztus, az irgalmas, a szelíd, az alázatos szívű. Pál néhány rövid sorban énekli meg az istenfélelemnek a titkát – talán olyan himnusz volt ez, amit a korabeli Egyház liturgiája során énekeltek. Krisztus misztériumát három ellentétpárban fejezi ki. Az első a „testben” és „lélekben”, megmutatja Krisztus emberi és isteni természetét: Jézus megjelent testben, és ezzel szemben áll, hogy „igazolást nyert lélekben”. Vagyis szemben áll vele maga a feltámadás, amely legyőzte a halált, a Szentlélek műve által az Atya kihirdette mindenki előtt, hogy a gonosztevőként kereszthalálra ítélt Jézus „szent és igaz” (ApCsel 3,14). A másik ellentétpár, hogy „az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették”, a mennybe ment és a történelmet uraló Krisztus győzelmére utal, amely nem helyezhető egy történelmi korba, nem azonosítható egy néppel sem, tehát evangéliumát a pogányoknak is hirdetik. A harmadik ellentétpárral: „világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe” Pál a mennybe emelkedett és az Atya jobbján megdicsőült Krisztus győzelmét énekli meg. Kijelenti: „nagy dolog az istenfélő élet titka”, amit Jézus az Egyház és minden hívő kezébe adott. Az Egyháznak meg kell élnie és meg kell mutatnia minden korban ennek az istenfélő életnek a titkát. Az egész világnak és minden embernek szüksége van rá.

Imádság a szentekkel