Szeptember 12., csütörtök

Kol 3,12–17 – A szeretet köteléke

Imádság az Egyházért

12Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést! 13Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is! 14Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke! 15S Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben! Legyetek hálásak!
16Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket! 17Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!

Pál apostol Isten szent és kedves választottainak nevezi a keresztényeket. A hívőket Isten szeretete nemzette, különválasztotta őket, hogy hozzá tartozzanak, élvezzék barátságát mint szeretett gyermekei. És ha Krisztus, mint Isten tökéletes képmása, a hívő ember életében „minden” lett, akkor a hívőnek magáévá kell tennie Krisztus viselkedését, és egyre inkább hasonlóvá kell válnia hozzá. Nem véletlen, hogy az apostol által e szakasz elején felsorolt öt erény magának Krisztusnak és Istennek tetteire emlékeztet, arra, ahogyan Izraellel bánt. Az apostol két magatartásformát emel ki: egymás kölcsönös elviselését és a megbocsátást. Mondhatjuk úgy is, hogy a szeretet eltűr és megbocsát, mert célja a testvérek közössége, a közösség egysége. Számára a szeretet nem is annyira erény, mint Istennek a lelkülete, amit a hívők szívébe olt. Pál a ruha hasonlatával él, azt kéri a keresztényektől, hogy úgy terítsék rá Isten szeretetét a korábban felsorolt erényekre, mintha egy köpeny lenne, amely mindent betakar. A szeretet ugyanis „a tökéletesség köteléke”, vagyis az a kötelék, amely egyben tart minden erényt, és erőssé, szilárddá teszi a testvérek közösségét. A szeretet (agapé) minden erény forrása, és a cél, amely felé minden tart: az Istennel és a testvérekkel való közösség. Az apostol fölhívja a figyelmet rá, hogy rendkívüli jelentősége van Isten szavának, amely magát Jézust teszi jelenvalóvá a tanítványok között. Isten befogadott és megélt szava ily módon az alapjává válik a közösség egységének, a szabadulás ajándékáért mondott öröm- és hálaének forrása lesz, amely Istenhez száll fel. Amikor az Isten szavát meghallgató és imádkozó közösség megtapasztalja a feltámadott Jézussal való találkozást, megszületik a hívő emberben a vágy, hogy megélje a szeretetet, határok nélkül.

Imádság az Egyházért