Szeptember 5., csütörtök

Kalkuttai Szent Teréz anya (1910–1997) emléknapja

Kol 1,9–14 – Imádság a közösségért

Imádság az Egyházért

9Ezért mi is, attól a naptól kezdve, hogy ezt hallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy az ő akaratának az ismerete teljes legyen bennetek, minden lelki bölcsességgel és megértéssel együtt, 10és az Úrhoz méltóan éljetek, mindenben az ő tetszése szerint, hogy minden jócselekedetben gyümölcsöt hozzatok, és gyarapodjatok Isten ismeretében. 11Erősítsen meg titeket dicsőségének hatalmából minden erővel, hogy végig kitartsatok, és béketűrők legyetek.

Krisztus, a mindenség és az egyház feje

12Örömmel adjatok hálát az Atyának,
aki méltókká tett titeket arra, 
hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban.
13Kiragadott minket a sötétség hatalmából, 
s áthelyezett szeretett Fiának országába.
14Benne van a mi megváltásunk, 
a bűnök bocsánata.

Nem Pál alapította a kolosszei közösséget, és nem is ismeri személyesen őket, de az irántuk való szeretet arra ösztönzi, hogy folyamatosan imádkozzon értük: „szüntelenül imádkozunk értetek” – írja nekik. A testvérek imádsága jelzi, milyen mély kötelék egyesíti Jézus tanítványait akkor is, ha térben távol vannak egymástól. Pál részletezi az imaszándékot is: „hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel”. Az apostol jól tudja, hogy a hitet nem lehet Isten szavának mindennapos hallgatása nélkül megélni. Csak így lesznek birtokában majd a nagy bölcsességnek és a lelki megértésnek, ami lehetővé teszi, hogy megfigyeljék és megismerjék Isten akaratát. Az evangélium ismerete nem elméletek összességét jelenti, hanem azt, hogy a szívünkbe fogadjuk a szeretettervet, amelyet Isten alkotott számunkra és a világ számára. Ez az a lelki bölcsesség, amit meg kell szereznünk. Akkor lesz a miénk, ha befogadjuk a Lelket, amely a Szentíráson keresztül kinyilatkoztatja előttünk Isten akaratát a világról. Ebből a lelki bölcsességből fakad a hívő ember számára az erő, hogy „az Úrhoz méltón” éljen. A hívő ember élete nem saját erőfeszítésének gyümölcse, hanem annak a következménye, hogy fáradozások árán bár, de szereti az Urat, „az ő tetszése szerint” él. Igen, a keresztény élet azt jelenti, Isten „tetszése szerint” élni, „minden jótettben gyümölcsöt hozni, és Isten ismeretében gyarapodni”. Az Isten ismeretéből – ami szeretetközösséget jelent – fakadnak a gyümölcsök, a jó cselekedetek. Pál nem mondja meg pontosan, mit ért jótettek alatt, az ember egész életviteléről van szó, ami az evangélium igazságáról való tanúságtétellé válik, vagyis tanúságot tesz Isten erejéről, mely a közösségben és minden hívőben munkálkodik. Az apostol azt kéri a hívő embertől, hogy Istenben bízzon útja során, különösen a próbatételek idején. A hívők már nem a gonosz igája alatt szenvednek: a hibák, a bűn sötétjéből átmentek a fénybe, vagyis a világból a közösségbe. Semmi érdemünk nincs benne, hogy mi, akik távol voltunk, már részei vagyunk a szentek sokaságának, akik Ábeltől a történelem végezetéig a megváltott emberiséget alkotják. A nagy nép, amely már nem a gonosz sátáni uralmának alávetve él, megszabadult attól a félelemtől, hogy láthatatlan kozmikus erők áldozatául eshet. Már megkaptuk a megváltást minden szolgaság alól: állampolgárai vagyunk a Fiú országának, ahol az egyetlen törvény a szeretetnek, önmagunk másoknak való odaajándékozásának a törvénye.

Imádság az Egyházért