Kol 1,21–23 – A
kiengesztelődés
21Titeket is, akik egykor idegenek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz tettek miatt, 22megbékéltetett most az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplőtelenül és feddhetetlenül állítson önmaga elé.23Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, a szolgája lettem.
A
teremtmények közti kiengesztelődés nem elvont tanítás, hanem olyan valóság,
mely Jézustól kezdve megvalósult. A keresztény közösség az, ahol ez a
kiengesztelődés kezdettől fogva látható. Amikor Pál a kolosszei keresztényeknek
ír, arra buzdítja őket, ne feledkezzenek meg korábbi, megtérésük előtti
helyzetükről, amikor idegenek voltak, mint a barbárok, bálványimádók, távol
voltak a szövetség népétől, vagyis Istentől. Az Istentől való távolság még a
bűnös tetteknél is inkább arra vezet, hogy az ember önmagába fordultan él. Az
apostol azért írja le ezt a kolosszeieknek, hogy megértsék azt a gyökeres
újdonságot, amit az evangélium hoz az ember életébe. Valódi újjászületés ez, a
Biblia írói nem haboznak „új teremtésnek” nevezni. Az evangélium által hozott
üdvösség nem egy hiábavaló eszmefuttatásokra épülő, elvont elmélet, hanem egy
konkrét személy halálában gyökerezik, egy „halandó testben”, Jézusban.
Halálából új élet születik. A Fiú a kiengesztelődés érdekében leereszkedett egészen
odáig, hogy mindenben (a bűnt kivéve) szolidárissá vált az Istentől távoli
emberi létállapottal. A hívők, akik befogadták, maguk is szentté, makulátlanná,
feddhetetlenné váltak, mint a Fiú. És arra kaptak meghívást, hogy méltó módon
éljék meg ezt a hivatást. Ha az ember befogadja az evangéliumot, egészen a
végsőkig hűségesnek kell maradnia hozzá. Az apostol emlékezteti a kolosszeieket
és a mai hívőket is, hogy az evangéliumot „minden teremtménynek hirdették az ég
alatt”, vagyis hirdették az akkoriban ismert világ minden kultúrájában, a
társadalom minden rétegének. Biztosítva volt az egyetemesség; ez minden korban
nagy erőt jelentett, és különösen azt jelenti a mi időnkben, amikor úgy tűnik,
a részérdekekért való küzdelem gyűlöletet és konfliktusokat táplál. Krisztus
evangéliuma azon munkálkodik, hogy mindenkit összegyűjtsön Isten egyetlen
családjába.
Előesti imádság
