1Tim 6,2c–12 – Az
eretnekek felfuvalkodottsága és pénzsóvársága
Ezeket tanítsd, ezekre ints! 3Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz, 4az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szócséplés betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad, 5a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintő emberek torzsalkodása.
6Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri. 7Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. 8Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal. 9Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. 10Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.
6Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri. 7Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. 8Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal. 9Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. 10Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.
Timóteus buzdítása
11De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságosságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. 12Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást.
Az
apostol immár harmadszor óvja Timóteust azoktól, akik meghamisítják az
evangéliumi tanítást (1,3–20; 4,1–11). Ők valójában eltávolodnak a közösségtől,
mert nem követik az Úr „üdvös szavait”, pedig egyedül azok jelentik az üdvösség
forrását, mert megszabadítanak a bűntől és a haláltól. Aki engedi, hogy büszkesége
eluralkodjon, azt leigázza a büszkeség, és nem lát mást, mint saját magát.
Vakká válik, ami oda vezet, hogy „semmit sem ért”, ahogy az apostol mondja, és
„betegesen vitázik, üres szóharcot folytat”. Ez az arrogáns, felfuvalkodott
viselkedés nem ártalmatlan, káros saját magára és a közösségre is. A gőg keserű
gyümölcsei az „irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulat gyanúsítás…,
torzsalkodás”. Az apostol különösen erőteljesen figyelmeztet rá: az eretnekek
visszaélnek az istenfélelemmel, hogy személyes előnyökhöz jussanak általa. A
tanítvány számára éppen az ellenkezője igaz: „az istenfélő élet mindenre jó,
mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá (4,8). Az igaz
evangéliumi hit által irányított élet gazdagságot jelent a jelenben és a
jövőben is. Fontos azonban, hogy mindig kapcsolódjon hozzá szelídség,
mértéktartás, az ember maradjon szabad a pénzsóvárságtól, elégedjen meg azzal,
amit Isten adott neki. Pál egy olyan gondolattal hangsúlyozza, mit jelent a
földi javak helyes birtoklása, amely már szerepelt a Szentírásban: „semmit sem
hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit”. Ősi bölcsesség rejlik
ebben a mondásban, amely nem a földi javak megvetéséről szól, de nem is
magasztalja fel azokat, hogy végül rabjává váljon.
A Szent Kereszt
imádsága
