Kol 2,6–15 – Krisztus
hite szerint élni
6Ezért tehát, ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne, 7gyökerezzetek meg őbenne, és épüljetek rá! Erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és legyen bőséges a hálaadásotok!
Óvás a tévtanítóktól
8Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. 9Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, 10és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. 11Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, 12amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halottak közül.13Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. 14Az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte; 15lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk.
Az
apostol szüntelenül arra buzdítja a kolosszeieket, hogy tartsanak ki az
igehirdetés által kapott élet mellett. A hit az evangélium hirdetéséből fakad,
vagyis abból, hogy elfogadjuk Krisztus uralmát az életünk fölött. Az
evangéliumot hallgatni és szívünkbe fogadni valójában azt jelenti, hogy
elismerjük: Isten szava uralkodik az életünkön. Az a hívő ember, aki Urának
fogadja el Krisztust. Ez a hit az alap, amelyre épül, és amelyen növekszik a
közösség. Amikor Pál apostol látja, milyen veszély fenyegeti a kolosszeieket, fölhívja
figyelmüket arra, hogy meg kell erősödniük a hitben, vagyis meg kell
erősíteniük Krisztushoz tartozásukat. Nem szabad alkut kötniük semmiféle
„bölcselkedéssel”, amely eltávolítja őket az ajándékul kapott evangéliumtól,
vagyis az olyan világlátással, amely tagadja a Feltámadott uralmát. Ha ezeket a
hamis utakat követik, az azt jelenti, hogy elvesztik Krisztus szabadságát.
Krisztus követésében van valamiféle radikalizmus, ami nem választható el a
tanítvány életétől. Csak Krisztusban „lakik testi formában az istenség egész
teljessége”. Senki más nem törhet a primátusra, mert „benne lettetek ennek a
teljességnek részesei”. Pál úgy írja le ezt a Krisztushoz tartozást, hogy a
keresztséget a körülmetéléshez hasonlítja: a megkereszteltek levetkőzik
magukról az „érzéki testet”, vagyis a „régi embert” (3,9), és megkapják a „a
krisztusi körülmetélést”. Az Atya a Fiú halála által eltörölte a bűnünket, és
ingyenesen adta nekünk megbocsátását. Az Istennél fennálló adósságunk
kielégíthetetlenül nagy volt, de a keresztséggel elengedték nekünk. Mondhatjuk
úgy is, hogy nem maradt más tennivalónk, mint az Úr elé állni adósságaink
listájával, bűneink hosszú sorával. Az Úr eltörölte ezt a listát, „a keresztre
szegezte” bűneinket. Jézus kereszthalálával az Atya megszüntette azt az
akadályt, amely nem tette lehetővé, hogy a jelenlétében éljünk. Krisztus halála
a maga nagyságában nyilatkoztatja ki Isten szeretetét: minden adósságunkat
kiegyenlítette általa. Olyan szeretet ez, amely lefegyverezte a gonosz erőit:
már nem sújthatnak le a hívő emberre, aki az Úrhoz tartozik.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
