Szeptember 6., péntek

Kol 1,15–20 – Himnusz Krisztushoz, a világegyetem Urához

A Szent Kereszt imádsága

15Ő a láthatatlan Isten képmása, 
és minden teremtmény elsőszülöttje,
16mert benne teremtetett minden az égben és a földön, 
a láthatók és a láthatatlanok, 
a trónusok és uralmak, 
a fejedelemségek és hatalmasságok. 
Minden őáltala és őérte teremtetett.
17Ő előbb van mindennél, 
és minden benne áll fenn.
18Ő a testnek, az egyháznak a feje; 
ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, 
hogy az övé legyen az elsőség mindenben.
19Mert úgy tetszett az Atyának, 
hogy benne lakjon az egész teljesség,
20és hogy általa engeszteljen ki magával mindent,
ami a földön és a mennyben van, 
azáltal, hogy békességet szerzett
keresztjének vérével.

Pál figyelmeztetni akarja a kolosszeieket, hogy ne törődjenek bele a világ sötét hatalmainak uralmába, ezért alkotja meg ezt a krisztologikus himnuszt. Legfőképpen Krisztus mindenek előtt való létezéséről és az egész teremtett világ fölötti uralmáról beszél, beleértve a kozmikus erők hadait, vagyis minden nem materiális erőt. Utóbbiaknak már nincs erejük ahhoz, hogy harcba szálljanak Krisztussal, aki az egyetlen válasz az ember nyugtalanító kérdéseire. Az apostol azzal a megállapítással, hogy a Fiú „a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte”, nem csupán azt akarja mondani, hogy a teremtmények közül ő az első és a legfontosabb, hanem azt, hogy az egész teremtés felett áll. A Fiúban az egész teremtett világ, beleértve a láthatatlan valóságokat – amelyeket az apostol egyenként fölsorol – megtalálja a maga lényegét, értelmét. A Fiú áll a történelem kezdetén és végén, a történelem Jézus feltámadásában éri el csúcspontját; ez a központi esemény minden más dolgot megújít. Az apostol ily módon tisztázza, mit jelent a keresztények számára az Egyházhoz tartozás: közösségként Krisztus szentségévé válni a világban. Hozzáteszi, hogy Krisztus az elsőszülött is. Krisztus a feltámadásával elindítja az egyetemes feltámadást a halottak közül. Ő az első, aki feltámad, megnyitja az utat, „elsőszülött a sok testvér között” (Róm 8,29), aki beteljesítette az ember mélyen rejlő küldetését, mely nem más, mint közösségbe lépni Istennel. Pál nem veszi le a szemét Krisztusról, és nem fárad bele, hogy méltassa uralmát: „Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség”. És a gonosz, ami még működik a világban, végleg vereséget szenvedett Krisztustól. Isten megvalósította benne a békét minden teremtmény között, a kozmikus békét.

A Szent Kereszt imádsága