Szeptember 4., szerda

Mózesre emlékezünk – Isten kiválasztottja, aki megszabadította Izrael népét az egyiptomi fogságból, és az ígéret földje felé vezette

Kol 1,1–8 – Hálaadás az Úrnak

Imádság a szentekkel

1Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér

Címzés és köszöntés: 1,1-2

2a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól!
3Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk,

Pál öröme: 1,3-23

4mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, amelyet az összes szent iránt tanúsítotok, 5azért a reménységért, amely készen áll számotokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében. 6Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét. 7Így tanultátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk. 8Ő értesített minket Lélekből fakadó szeretetetekről is.

Pál Timóteust is beleveszi az üdvözletébe, és folyamatosan hálát ad az Úrnak a kolosszei keresztények hitéért. Hallott arról, milyen élő a közösség, amelynek élete a három tartóoszlop köré szerveződik: a hit, a szeretet és a remény köré. Az első „a Jézus Krisztusba vetett hit”, vagyis Jézus, mint az igaz jó és az egyetlen Úr, Szabadító befogadása. A második a szeretet, amit a tanítvány Krisztustól kap, és ami arra ösztönzi, hogy testvérként tekintsen másokra mint Isten egyetlen családjának tagjaira, lerombolva ezzel minden határt az evangéliumi szeretet előtt, hogy az egész világ egységének kovásza lehessen. Az apostol számára a remény nem más, mint minden ember egységének végső kifejeződése. Ez a végső cél, amely már jelen van a feltámadott Jézusban, megtartja a hitet, és arra ösztönöz, hogy életben tartsuk a testvéri szeretetet. A hívő ember, aki a keresztség által megmerítkezik a meghalt és feltámadt Krisztus misztériumában, már Krisztussal él, vagyis már most ott van, ahol a feltámadt Krisztus, még ha ennek teljes megjelenése várat is magára. De a keresztségben részesült keresztény ember, amint a mag, magában rejti az egész jövőt és várja kiteljesedését. Amikor Pál a levél kezdetén hálát ad, és idézi a keresztény élet három tartópillérét, kifejezi aggodalmát is a közösség iránt, mert fennáll a veszély, hogy hamis bizonyosságok szennyezik be. Fölhívja figyelmüket a lényegre, ami nem más, mint a személyes kapcsolat Krisztussal és a testvéri közösség.

Imádság a szentekkel