Alekszandr Meny
orosz ortodox pap emlékezete, akit barbár módon meggyilkoltak 1990-ben
Kol 1,24–2,3 – Az
apostoli szolgálat
24Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, 25amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, 26a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. 27Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a nemzetek között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye.28Mi őt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. 29Ezért fáradozom és küzdök az ő erejének segítségével, amely hatékonyan működik bennem.
1Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, a laodíceaiakért, és mindazokért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet, 2hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak ismeretére, 3akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik.
Pál,
aki jól tudja, milyen kapcsolat van a szeretet és a kereszt között, megírja a
kolosszeieknek, hogy örül, amiért értük szenved. Igaz, hogy semmi nem veszik el
a fájdalmunkból, nem hiábavaló semmilyen szenvedés, különösen az nem, amit
lelkipásztori szolgálat közben visel el az ember: mind összegyűlik a keresztre
feszített Krisztus szenvedésének kelyhében. Pál megmutatja a tanítvány
szenvedésében rejlő mély értelmet: kiegészíteni saját testében, ami Krisztus
szenvedéséből hiányzik. Amikor a hívő ember megtapasztalja végső határát,
olyanná válik, mint a Megfeszített, tudja, hogy a szenvedésben is működik a
Feltámadott hatalma. Ezért van az, hogy a fájdalom is lehet öröm és derű
forrása, mert helyet adhat a közösségnek és a kegyelemnek: a hívők közösségben
vannak egymással, a szenvedésben és a halálban is. Az apostol pedig tudja, hogy
azonosulnia kell Krisztussal, és ahhoz, hogy elvigye az evangéliumot az
emberekhez, próbatételeket és ellenségeskedést kell elszenvednie. Másrészről
viszont nem vonhatja ki magát az igehirdetés alól, mert Isten ebben
nyilatkoztatja ki az emberiség üdvösségéről alkotott tervét. És ő magától
Istentől kapta a küldetést, hogy „Isten szavát egészen érvényre juttassa”.
Ezzel a kifejezéssel Pál megvilágítja, mit jelent a lelkipásztori szolgálat:
elvetni a hívők szívébe Isten szavát, hogy mindannyian Krisztus képére
növekedjünk. Így kell érteni az evangélium „szolgálatát”. Pál nem óvakodik
attól, hogy titoknak nevezze Isten szavát: magának Istennek a szeretete van
benne, amit kinyilatkoztatott a „szenteknek”, hogy amikor rájuk kerül a sor,
hirdessék minden embernek. A tanítványoknak tehát minden korban az a feladatuk,
hogy ne csak elvont módon hirdessék Krisztus örömhírét, hanem úgy adják tovább
az evangéliumot, hogy megérintse a szívét annak, aki hallgatja, hogy megtérésre
vezesse. Olyan fáradság ez, amelyet Pál harchoz hasonlít. De ez az egyetlen
útja annak, hogy a mag gyümölcsöt teremjen.
Imádság a
szegényekért
