A Santa Maria in
Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak
1Tim 2,1–8 – Imádság
minden emberért, különösen a vezetőkért
1Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért:
A helyes rend a közösségben: 2,1-6,19
2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. 3Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. 5Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, 6aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. 7Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá – igazat mondok, nem hazudom –, a nemzetek tanítójává hitben és igazságban.
Férfiak és asszonyok
8Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül.
Az
apostol „mindenekelőtt” az imádságot ajánlja Timóteus figyelmébe: ez az első
dolog, amit a hívő embernek tennie kell. És különösen fontos a közös imádság.
Az imádság négy idézett említett formája – ima, könyörgés, esedezés és hálaadás
– jelzi, milyen gazdagon ki tudja fejezni fohászkodását a közösség. A
keresztény imádság látóhatárának nincsenek korlátai, kiterjed minden emberre. A
keresztények az imádságban is kifejezik az evangélium egyetemességét. Ahogyan
arra kaptak meghívást, hogy minden embert befogadjanak kulturális, faji vagy
rokonságbeli korlátozások, határok nélkül, úgy imádságuk is az egész világért
száll Isten felé. Úgy is mondhatnánk, hogy az imádság földrajza a barátság
földrajza, a világ kérdései, félelmei, problémái, dicsőítése és hálája szólal
meg benne. Olyan szeretetre hív, amely túlmutat minden időbeli, térbeli és
emberi határon, nem feledkezik meg senkiről, még kevésbé zár ki bárkit is. Ahogyan
Isten átölel minden embert, „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad
igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,45), úgy a keresztény közösség is
mindenkiért imádkozik. Sőt, a keresztények közösségének egyik szolgálata éppen
ez: imádkozni az egész emberi családért, hogy mindenki élete „békés, nyugodt”
lehessen. Így jellemzi Pál a közbenjáró szolgálatot a világért, a békéért. Ez
az Egyház feladata, függetlenül attól, mit gondolnak, hogyan cselekszenek a
világi vezetők. Az apostol nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a mindenkiért,
köztük az elöljárókért végzett ima kedves az Isten előtt, mert ő mindenki
üdvözítője. És a Jézus nevében végzett imádság hatásos, mert ő az egyetlen
közvetítő és üdvözítő. A Jézussal való kapcsolat valóban katolikussá, egyetemessé
teszi az Egyház imádságát. Pál rábízza ezt a szolgálatot Timóteusra és minden
idők tanítványaira. Az imádság testvéri kötelék, szeretetkötelék a világ minden
részén szétszóródott keresztény közösségek között, és az első szolgálatuk
minden ember üdvösségéért.
Imádság a
békéért
