1Tim 3,1–13 – Püspökök
és diakónusok
1Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. 2Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 3Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, 4aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, 5hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? 6Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. 7A kívül levőktől is jó tanúságot kell kapnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék.
A diákonus
8A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesők; 9olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik magukban a hit titkát. 10Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. 11Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak. 12A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. 13Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.
Miután
az imádságról beszélt Timóteusnak, Pál apostol felhívja a figyelmét arra, hogy
gondosan válasszák meg a közösség vezetőit. A püspökökkel kezdi (szó szerinti
fordításban: azok, akik őrködnek). Pál tudja, hogy nemes küldetés ez. A püspök
arra kap meghívást, hogy úgy legyen a tanítványok között, mint aki szolgál,
ahogyan Jézus is tette az utolsó vacsorán. A püspöki szolgálat megléte nem
jelenti azt, hogy csökkenne a tanítványok felelőssége a testvéreikért. Ezt a
felelősséget kéri tőlünk a testvériesség lelkülete, amelynek uralkodnia kell a
közösségben. A püspöktől éppen vezető szerepe miatt várják el, hogy tudatában
legyen felelősségének. Az Egyházban a tekintély mindenekelőtt a példás
életvitelen alapul: ebből fakad annak az embernek a tekintélye, aki a testvérek
vezetője. Ezért kéri Pál, hogy a püspök „egyszer nősült” legyen, azt akarja
hangsúlyozni ezzel, hogy legyen hűséges ehhez az egyetlen kötelékhez. Legyen
mértéktartó, mutasson bölcsességet az ítélkezésben és a döntésben. Legyen
vendégszerető. Pál mintha hangsúlyozni akarná a kapcsolatot Isten családja és a
családjaink között, ugyanazokat az erényeket kéri számon a püspöktől, amelyek a
családapa erényei is: csak aki képes az evangélium lelkülete szerint apa,
testvér, gyermek lenni, az tudja megmutatni a közösségben a testvéreknek a
testvériesség igaz útját. A püspökök mellett Pál beszél a diakónusokról is.
Kényes feladat volt ez az első keresztény közösségek életében; csak akkor
választhatták ki őket erre a szolgálatra, ha meggyőződtek helyes életvitelükről.
Fontos, hogy a „hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel”, hiszen gondoskodnak
a szegényekről, hirdetik az igét és keresztelnek. Semmi nem veszélyezteti
jobban a hitet, mint az a büszkeség, az a felsőbbrendűségi érzés, amely
megfosztja a dolgokat attól az igazságtól, hogy szolgák vagyunk, ahogy azt a
diakónus neve is jelenti. Úgy is mondhatjuk, ők megmutatják a püspököknek és
minden hívőnek, hogy a tanítvány élete diakónia kell hogy legyen, vagyis az
evangélium, a közösség és a szegények szolgálata.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
