19Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket.
20Ha
valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug.
Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit
nem lát.
21Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
1Mindaz, aki hiszi, hogy
Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki
szült, szereti azt is, aki tőle született.
2Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük.
3Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek.
4Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.
Amikor az apostol merészen
kijelenti, hogy a keresztények szeretete tökéletes, azzal az evangéliumi
szeretet eredetére mutat rá, hiszen az nem ember műve, hanem magának Istennek a
szeretete, amely Istent elválaszthatatlanul gyermekeihez köti. János szerint a
szeretetre való készségünk abból fakad, hogy Isten szeretete lakozik bennünk,
amit kiárasztott szívünkbe. A Biblia minden lapja arról tanúskodik, hogy az
Isten által a szívünkbe kiárasztott szeretet nem valamiféle elvont dolog vagy
üres szólam, nem romantikus és pszichológiai beállítottság; éppen ellenkezőleg,
nagyon konkrét szeretet; testi, amennyiben arra késztet, hogy érintsük meg a
szegényeket, keressük fizikai közelségüket, konkrétan viseljük gondjukat. Így
arra is, hogy vegyünk részt a hívők közösségének életében, és tegyünk a világ
átalakulásáért. Az apostol ezért mondhatja, hogy nem szerethetjük Istent, ha
ugyanakkor nem szeretjük testvéreinket, nem viseljük gondjukat a szegényeknek,
nem vesszük ki részünket abból, hogy a világot testvériesebb hellyé tegyük. Ha
valaki azt állítja, hogy szereti Istent, de nem szereti testvéreit, az hazug,
szögezi le egyértelműen János, és meg is magyarázza: „Aki nem szereti
testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” Isten
szeretete bizony elválaszthatatlan a testvérek iránti szeretettől. Az egész
Szentírást áthatja ez a meggyőződés, amely Jézusban éri el csúcspontját és
kiteljesedését: nemcsak azokat kell szeretnünk, akik minket szeretnek, hanem
mindenkit, még az ellenségeinket is. Akkor válik szeretetünk tökéletessé.
A Szent Kereszt imádsága
