Január 18., szombat

Kezdődik az imahét a keresztények egységéért; emlékezzünk meg különösen a Katolikus Egyházról

1Sám 9,1–4.17–19.26;10,1 – Saul választása

Előesti imádság

91Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia. 2Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül.
3Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: »Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!« Erre ők bejárták Efraim hegységét 4és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk.

17Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: »Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen.«
18Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta: »Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza?« 19Sámuel azt felelte Saulnak: »Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van.

26Amikor aztán reggel felkeltek, s már kivilágosodott, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre és azt mondta: »Készülj fel, hadd bocsássalak el.« Erre Saul felkészült, s kimentek az utcára mindketten, azaz ő és Sámuel.

1Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: »Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett: 

Az Urat meghatja népének szomorú sorsa. Közbelép, ő mozgatja az ebben az esetben látszólag másodlagos események szálait, kevésbé fontos személyek sorsán keresztül. Valójában pont a kisebb dolgokon keresztül vezetnek az Úr útjai, hogy nyilvánvalóvá váljon: az ő műve ez, teljes egészében az övé. Saul kiválasztása is ebbe a logikába illik. Amikor meghallja a hírt Sámueltől, maga Saul is meglepődik és ellentmond: „Hát nem Benjámin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzséből? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjámin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?” (8, 21) Isten azonban ily módon cselekszik. Sámuelnek már előző nap hírül adta az Úr. És a Saullal való találkozásban megtörténik a király felkenése. Nincs szó semmiféle titokzatos, ezoterikus szertartásról. Isten terve az emberek közötti találkozásban, a köztük lévő személyes beszélgetésben valósul meg. Saul nem ismeri Sámuelt, nem is folyamodik különösebb forrásokhoz, hogy megtudja, ki ő. Tisztázza, hogy nem látnok, hanem próféta, Isten embere. Először a leányoktól érdeklődik felőle, aztán egy ismeretlentől, akivel az úton találkozik. Sámuel sem ismeri Sault, de bízik Istenben, hogy majd megmutatja neki kiválasztottját. Saul az eltévedt szamarait keresi, és elmegy egy prófétához. Fizetni is akar a segítségéért, ehelyett vendégül látják egy lakomán, meghívják, hogy töltse az éjszakát a faluban. Szamarairól akar hírt hallani, a próféta pedig arról biztosítja, hogy mindent elmond neki, ami nyomja a szívét. Nincs semmije (még a pénz is a szolgájáé), és azt mondják neki, hogy övé és családjáé Izrael „egész gazdagsága”. A Sámuellel való beszélgetés során megkérdezi, hogyan lehet Izrael „egész gazdagsága” az övé, aki a legkisebb törzsnek és a törzs legkisebb nemzetségének a tagja. Nem kap választ kérdésére, de Sámuel a főhelyre ülteti a lakomán: „Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel.” Azon a vacsorán, annál az asztalnál kialakul közöttük a szeretet és a testvériség köteléke. A Bibliában a barátság a hívő ember hitének szerves része, vagy még inkább úgy mondhatnánk, a barátság egy módja annak, hogy Istennel és egymás között megéljük hitünket.

Előesti imádság