A Santa Maria in Trastevere
bazilikában a betegekért imádkoznak
1Sám 1,1–8 – Hanna a meddősége
miatt kesereg
1Volt egy
Ramátaim-Szófímból, Efraim hegységéből való ember, akit Elkánának
hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Eliúnak volt a fia, aki Tóhunak volt a
fia, aki az efraimi Szúfnak volt a fia.
2Két
felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták.
Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei.
3Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Ott Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr papja.
4Egyszer aztán, amikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának. 5Annának azonban szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta. 6Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét. 7Ezt tette vele, és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. 8Elkána, a férje megkérdezte tőle: »Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?«
3Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Ott Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr papja.
4Egyszer aztán, amikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának. 5Annának azonban szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta. 6Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét. 7Ezt tette vele, és így ingerelte őt esztendőről-esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. 8Elkána, a férje megkérdezte tőle: »Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?«
A liturgia ezekben az első hetekben Sámuel I. és II. könyvének részleteit
olvastatja velünk. Izrael népe, amint a Bírák könyve végének elbeszélése
alapján tudjuk, vallási téren lezüllik (17–18. fejezet), erkölcsi zűrzavar
uralja (19–21. fejezet), és nem képes, vagy jobban mondva, nem is akar
kikerülni ebből a helyzetből. Kis területet foglal el, melynek központjában van
Siló, a szövetség ládájával. Az Izraelt körülvevő népek királyságban élnek,
Izrael is kér magának az Úrtól királyt, aki óvja és megvédelmezi a szomszédos
népek támadásaitól. Sámuel két könyve a királyra való várakozásról és a király
érkezéséről szól. Dávid lesz az a király, aki nemcsak megerősíti, hanem Egyiptomtól
az Eufráteszig ki is terjeszti a birodalmat. Izrael fölötti királyságának
története azonban egy elkeseredett, meddő asszony, Hanna történetével indul (1,2).
Ezzel kezdődik Sámuel I. könyve. Isten igéje megmutatja, hogy Izrael rossz
sorának jólétbe fordulása nem valami nagyszabású elméletből, nem is fényes
palotából kiindulva történik, nem emberi munkálkodás eredménye. Úgy tűnik,
Elkana nagy múltú családja arra ítéltetett, hogy ne legyen jövője. Ráadásul a
szöveg mintha azt sugallná, hogy a feleség meddősége Isten műve: „az Úr meddővé
tette a méhét” (1,6). A helyzetből látszólag nincs kiút. Hannának emellett,
meddőségén túl, még vetélytársnője, Elkana második felesége, Pennina
sértegetéseit is el kell viselnie. Utóbbi ugyanis a szentélybeli áldozati
lakoma során valószínűleg fölhívta a figyelmét rá, hogy gyermekeik számával
arányosan férje neki több darabot, Hannának viszont csak egy darabot adott az
áldozatból. Férje szeretete ellenére Hanna rettenetesen szomorú és elkeseredett,
még az étvágyát is elveszti. Nem elegendők számára férje szavai. Hanna megérti,
hogy egyedül az Úr tud segíteni rajta. Isten az, aki közbeavatkozik. Pusztán az
ő segítségével minden megváltozhat.
Imádság a szegényekért
