1Jn 4,7–10 – Isten: szeretet
7Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. 8Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. 9Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. 10Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért.
János ebben a néhány versben
háromszor is elismétli: szeressétek egymást! – és meg is indokolja: mert „a
szeretet Istentől van”. Valóban, „mindenki, aki szeret, Istentől való, és
ismeri Istent”. És János – az egész Bibliában sehol máshol nem használt
kijelentéssel – Isten misztériumát határozza meg: „mert az Isten szeretet”.
Szent Ágoston így kommentálja ezt: „Ha mást nem írtak volna ebben a levélben
vagy az egész Szentírásban a szeretet dicséretére, és mi a Szentlélek ajkáról
csak ezt a mondatot hallottuk volna: »Isten a szeretet«, már nem kellene tovább
keresnünk.” János azzal, hogy kijelenti, Isten a szeretet, összefoglalja
mindazt, amit a teljes üdvtörténet tanúsít: vagyis hogy Isten kiválaszt,
megbocsát, az árulások ellenére is hű marad népéhez. Jézus Krisztusban pedig ez
a szeretet egészen odáig megy, hogy tulajdon életét adja oda az emberek
üdvösségéért. Ezért János még egyszer kijelenti: „Isten szeretete abban
nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy
általa éljünk.” Hogyan lehetséges akkor, hogy nem értjük szenvedélyes
érvelését, amelynek célja, hogy meggyőzze a hívők szívét és értelmét? Azt írja
János apostol: „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell
egymást.” János arról a szeretetről beszél, amit megtapasztalt Jézusban. Ezt a
szeretetet csak azért tudjuk megérteni, mert Isten maga nyilatkoztatta ki.
János ezért hangsúlyozza kitartóan a tanítványoknak: „A szeretet nem abban áll,
hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát
bűneinkért engesztelésül.” A szeretet, amely a tanítványok szívében él, nem
romantikus érzelem, hanem magának Istennek a szeretete, akiben pedig nincs
szeretet, az eltávolodik Istentől, nem ismeri őt, mivel Isten szeretet. Aki
viszont befogadja, Istennel marad, és már most bensőségesen ismeri őt lelkében.
Imádság a szentekkel
