1Jn 2,29–3,6 – Aki Istenben marad, nem vétkezik
29Ha tudjátok, hogy ő igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazat cselekszik, tőle született. 1Nézzétek, mekkora
szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek
neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt
sem ismeri.
2Szeretteim,
most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik
leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk
hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.
3Mindaz, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.
4Mindaz, aki bűnt cselekszik, gonoszságot is elkövet, mert a bűn gonoszság.
5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn.
János arra buzdítja a
közösséget, hogy tetteik igazak legyenek, vagyis maradjanak meg Isten
szeretetében. Isten igazságossága a szeretet, mert Isten szeretet. Az apostol
nyugodtan állíthatja, hogy „mindaz, aki igazat cselekszik, tőle született”. A
szeretet (agapé) a keresztény élet lényege, mert ez magának Istennek a
lényege. Aki szeretetben él, Istentől való. A negyedik evangélium előszavában
ezt olvassuk: „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a
vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,12–13) János
jól tudja, hogy szavaival Isten titkának szívéhez érkezett, és arra bátorít,
hogy szemléljük ennek lényegét: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az
Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” Isten szeretete,
aki megvált minket a bűntől és a haláltól, a keresztényeket a világ mentalitása
számára érthetetlenné teszi. Az evangéliumnak ugyanis van egy olyan,
kitörölhetetlen dimenziója, ami teljesen idegen a világban uralkodó önző
szemlélettől, és ami a tanítványoktól hősies tanúságtételt kíván. Isten
szeretete, agapéja radikálisan önzetlenség, ingyenesség, vagyis semmilyen
határt nem ismerő szeretet, még az ellenségek iránt is. Az Egyház történetében
mindig voltak olyan keresztények, akik hősies fokon, vérük ontása árán is
gyakorolták a szeretetet. Ám eljön az idő, amikor a szeretet győzelme mindenki
előtt nyilvánvalóvá válik, mindeneken felülkerekedik, és a keresztények – akik
ma még csak tükör által, homályosan látnak – színről színre látják majd Uruk
arcát, amint Pál apostol írja a korintusiaknak (1Kor 13,12).
Karácsonyi imádság
