2Sám 5,1–7.10 – Legeltesd
népemet, Izraelt
1Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: »Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk. 2Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: ‘Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.’« 3Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává. 4Harmincesztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott. 5Hebronban, Júda felett, hét esztendeig és hat hónapig uralkodott, Jeruzsálemben pedig, egész Izrael és Júda felett, harminchárom esztendeig uralkodott.
6Felvonult ugyanis a király s mindazok az emberek, akik vele voltak, Jeruzsálembe, a jebuziták, azon föld lakói ellen. Erre azok azt üzenték Dávidnak: »Ide ugyan be nem jutsz, hacsak el nem távolítod a vakokat és sántákat, akik azt mondják: ‘Ide ugyan be nem jut Dávid.’« 7Dávid mindazonáltal bevette Sion várát, azaz a Dávid-várost. 10és mindinkább gyarapodott és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.
6Felvonult ugyanis a király s mindazok az emberek, akik vele voltak, Jeruzsálembe, a jebuziták, azon föld lakói ellen. Erre azok azt üzenték Dávidnak: »Ide ugyan be nem jutsz, hacsak el nem távolítod a vakokat és sántákat, akik azt mondják: ‘Ide ugyan be nem jut Dávid.’« 7Dávid mindazonáltal bevette Sion várát, azaz a Dávid-várost. 10és mindinkább gyarapodott és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.
A fejezet azt mutatja be, ahogy Dávid uralma kiterjed
egész Izraelre. Az északi törzsek úgy döntenek, szövetséget kötnek Dáviddal, és
felajánlják neki, hogy Izrael fölött is uralkodjon. Isbaal és tábornoka, Abner
meggyilkolásával ugyanis megüresedett a trón. Mindkét
esetben meglepő Dávid viselkedése, aki egyáltalán nem örül annak, hogy gyászba
borul Saul háza, még akkor sem, ha mindez a nemzeti egyesülés útját egyengeti. Nem vérre akarja építeni birodalmát. A különböző törzsek
úgy határoznak, hogy Dávid körül egyesülnek, legyen ő az izraeliták egyetlen
királya. Dávid elfogadja, mert Isten akaratát látja benne. Jól tudja, hogy nem érdemei miatt lett király, hanem maga
Jahve választotta ki Saul helyére, amikor az méltatlanná vált a királyságra. Két
esemény jelzi Dávid királyságának megerősödését: beveszi Sion várát, amely az
egyesített királyság fővárosa lesz (5,6–12), és győzelmet arat a filiszteusok fölött
(5,17–25). Sion várának bevételét úgy mutatja be, mint Dávid legragyogóbb,
legzseniálisabb haditettét. A fellegvár, stratégiai helyzetéből adódóan, mindaddig
érintetlen, elszigetelt hely volt, amit Benjámin törzse sem tudott meghódítani,
pedig a területéhez tartozott. A megtámadottak gúnyolódása jól láttatja, milyen
nehéz vállalkozásról van szó: az idézett mondás (5,6) azt jelenti, soha senki
nem lenne képes bejutni az erődjükbe, még akkor sem, ha a várvédők mind vakok
és sánták volnának. Dávid tudta, hogy ha megszerzi az erődítményt, akkor
megteheti az egyesített királyság székhelyéül. Királyságának így olyan fővárosa
lehet, amely szinte az ország közepén helyezkedik el, félúton Júda és Izrael
között, semleges területen, és amelyet senki nem követelhet magának területi
vagy ideológiai alapon. Siont onnantól úgy fogják hívni: Dávid városa.
Imádság a szegényekért
