Remete Szent Antal apát
emléknapja (†356): követte az Urat az egyiptomi sivatagban, és sok szerzetes
atyja lett; a zsidóság és a kereszténység viszonyán való elmélkedés napja
1Sám 8,4–7.10–22 – Könyörögni
fogtok királyotok miatt, de az Úr nem hallgat meg benneteket
4Összegyűlt tehát Izrael minden vénje és elmentek Sámuelhez Ramátába 5és azt mondták neki: »Íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt fölénk, hogy az bíráskodjon felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van.« 6Nem tetszett Sámuel szemének a beszéd, hogy azt mondták: »Adj nekünk királyt, hogy az bíráskodjon felettünk.« Imádkozott tehát Sámuel az Úrhoz.
10Elmondta erre Sámuel az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle, 11és azt mondta: »A következőkhöz lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtatok: fiaitokat elveszi, szekereihez rendeli, lovasaivá teszi, s a szekerei előtt futtatja; 12ezredeseivé és századosaivá teszi őket, velük szántatja meg mezőit, arattatja le vetéseit, készítteti el fegyvereit és szekereit. 13Lányaitokat kenetkészítőivé, szakácsnőivé és kenyérsütőivé teszi. 14Szántóföldjeiteket, szőlőiteket, legjobb olajfakertjeiteket elveszi és szolgáinak adja. 15Vetéseiteket s szőlőitek termését megtizedeli, hogy azt odaadja udvari tisztjeinek s szolgáinak. 16Rabszolgáitokat s rabszolgálóitokat, legjobb ifjaitokat s szamaraitokat elveszi, s a maga munkájára fogja. 17Aprójószágaitokat is megtizedeli, ti pedig rabszolgáivá lesztek. 18Akkor aztán majd jajveszékelni fogtok királyotok színe előtt, akit választottatok magatoknak, de akkor az Úr nem fog meghallgatni titeket, mert ti kértetek királyt magatoknak.«
19Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: »Nem! Legyen csak király felettünk, 20s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk.« 21Amikor Sámuel meghallotta a népnek ezen szavait, elmondta őket az Úr hallatára. 22Erre az Úr azt mondta Sámuelnek: »Hallgass szavukra, s rendelj királyt föléjük.« Azt mondta azért Sámuel Izrael férfiainak: »Egyelőre menjen mindenki a maga városába.«
19Ám a nép nem akart hallgatni Sámuel szavára, hanem azt mondta: »Nem! Legyen csak király felettünk, 20s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk.« 21Amikor Sámuel meghallotta a népnek ezen szavait, elmondta őket az Úr hallatára. 22Erre az Úr azt mondta Sámuelnek: »Hallgass szavukra, s rendelj királyt föléjük.« Azt mondta azért Sámuel Izrael férfiainak: »Egyelőre menjen mindenki a maga városába.«
Sámuel I. könyvének 8. fejezete kulcsfontosságú helyet foglal el Izrael
királysága történetében. Maga a nép kér királyt az Úrtól. Sámuel már öreg, de
még hivatalban van, ám fiai, akiket bírákká tett, „nem az ő útjain jártak, a
maguk hasznát nézték” (8, 3). Viselkedésükkel elárulják az alapelvet, amelyen
Izrael stabilitása nyugszik, vagyis az egyenlő igazságszolgáltatás elvét: senki
nem élvez kiváltságokat, előnyöket. Romlottságuk gyökeresen kezdi ki magát az
együttélést Izraelben. Sámuelnek a maga részéről nincs ereje közbeavatkozni és
megrendszabályozni, még kevésbé megállítani őket. Mindent elural a korrupció, a
nép helyzete kezelhetetlenné válik. A vének úgy döntenek, királyt kérnek, „amint
ez minden népnél szokásban van” (8,5). Sámuelt elszomorítja a kérés. Ám az Úr,
aki mélyebben a szívébe lát, azt mondja neki: „hisz nem téged vetettek el,
hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük.” (8,7) Az Úr
hangsúlyozza, hogy Izrael egész történetét átszövi ez a hozzáállás: elhagyják a
szövetséget, hogy más istenek nyomában járjanak. Jahve mégis azt mondja
Sámuelnek, hogy adja meg a népnek, amit a vének kérnek tőle. Nem ért vele
egyet, de nem is támaszt akadályt. Azt kéri viszont Sámueltől, hogy
figyelmeztesse az izraelitákat döntésük következményeire: a nép ismét
szolgaságba süllyed („szolgái lesztek”). Izrael emlékezetében még elevenen él a
kivonulás és a szolgaságból való megszabadulás, figyelmeztetni kell hát, hogy a
monarchiában újra át fogja élni ezt a szolgaságot. És amikor majd Istenhez
kiált panaszával, az Úr nem hallgatja meg (8,18). Amikor királyt kérnek, az
Urat Izraelhez fűző teljes és egyedülálló hűségszövetség lényege törik meg. Csakhogy
a nép inkább a többi tép mentalitásával szeretne azonosulni, úgy gondolja,
szabadságának igazi letéteményese a király. Az Úr, aki szeretettel és nem
zsarnok módjára akarja vezetni népét, szabadságot ad Izraelnek, de
figyelmezteti, hogy királyvágyuk elvakult gőgből fakad, és vereséghez vezet. Szerencsére
azonban Isten szeretete még árulásainknál is erősebb. Ám a szívvel nem szabad
játszani, sem a sajátunkkal, sem Istenével.
A Szent Kereszt imádsága
