1Sám 4,1b–11 – Izrael veresége
és a frigyláda zsákmányul ejtése
Erre Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen és a Segítség-kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze
2és
álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc,
Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek e harcban,
szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert.
3Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: »Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből.« 4Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával.
5Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé. 6Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: »Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?« Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba, 7félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: »Isten jött a táborba!« Majd felsóhajtottak és azt mondták: 8»Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában! 9Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!«
10Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből. 11Az Isten ládáját is elfogták, s Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.
3Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: »Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből.« 4Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával.
5Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé. 6Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: »Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?« Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba, 7félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: »Isten jött a táborba!« Majd felsóhajtottak és azt mondták: 8»Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában! 9Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!«
10Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből. 11Az Isten ládáját is elfogták, s Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.
A 4. fejezet beszámol az izraeliták és az ország igazi urainak tartott
filiszteusok közötti első nagy ütközetről. Totális és keserű a vereség. A vének
átlátják, hogy azért maradtak alul, mert a szövetség ládája nem volt jelen a
nép között. Amikor az emberek meglátják, hogy a láda visszatér közéjük, olyan
hangos örömujjongásban törnek ki, ami aggodalommal tölti el az izraeliták
kiáltozását gyűlölő filiszteusokat. Félnek Izrael Istenétől. Nem ismerik nevét,
de tudják, hogy hatalma jelen van Izrael népe körében, és ellenük irányul. A
filiszteusok helyesen értelmezik Izrael történelmét és hitét, s rémülettel
emlékeznek vissza arra, mi történt az egyiptomiakkal. De nem adják meg magukat.
Ellenkezőleg. Attól való félelmükben, hogy az izraeliták legyőzik őket,
visszatér bátorságuk és vakmerőségük. Fölveszik a harcot, és másodszor is
győznek. A láda sem tudja megmenteni Izraelt a vereségtől – ráadásul el is
rabolják –, holott belé vetették bizalmukat, a filiszteusok pedig reszkettek
tőle való félelmükben. A szerző nem kínál semmiféle magyarázatot. A vereség nem
lehet az Úr távolmaradásának következménye, mert ő jelen van a szövetség
ládájában. Az Úr mégis megengedte a vereséget. Izrael számára ez nagyon
felkavaró. A kérdés nem az, hogy hol volt akkor Isten: azon kell immár
elgondolkozni, mit tett Izrael az Úrral való kapcsolatával. A láda foglyul
ejtése és a szállításért felelős két férfinak, Éli két fiának a megölése
bizonyítja, hogy nem elég látszatra az Úrhoz tartozni, ha a szív és a
viselkedés távol áll a Törvénytől. Ha a szív távol van, akkor a láda jelenléte
vagy jelen nem léte mit sem változtat: Izrael vereséget szenvedett. Ez a
második vereség pedig még keserűbb (8–10). Az Istennel kötött szövetség a vele
való közvetlen és személyes kapcsolaton alapul; a bibliai hit lényege
elsősorban a baráti kötelékben fejeződik ki, nem a szertartások gyakorlásában.
Igaz, hogy a láda Isten jelenlétének helye, ám a hívő részéről szükség van arra
az Úrral való gyermeki kapcsolatra, amit a szövetség ládája elősegít, de nem
helyettesíthet.
Imádság az Egyházért
