Január 2., csütörtök

Nagy Szent Vazul (330–379), Cezárea püspöke, a keleti szerzetesség atyja, valamint Nazianzi Szent Gergely (330–389) egyháztanító, konstantinápolyi érsek emléknapja

1Jn 2,22–28 – Amit hallottatok, maradjon meg bennetek

Karácsonyi imádság 

²²Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. ²³Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé.
²⁴Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. ²⁵Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet. ²⁶Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. ²⁷A kenet, amelyet tőle nyertetek, megvan bennetek, és bennetek is marad, így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Amire az ő kenete tanít titeket, az igaz és nem hazugság. Amint ő tanított titeket, maradjatok őbenne!
²⁸Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön.

János apostol lelki szemei előtt egyrészt a hamis próféták jelennek meg, akik megkísérlik megosztani a közösséget; másrészt látja a híveket, akiknek nem kell félniük, mert olyan belső védelmük van, ami megóvja őket a tévedéstől. Ez a belső erő a kenet, melyben részesültek, a Szentlélek jele, aki ott munkálkodik a hívők szívében. Ezért írja az apostol, hogy „ez igaz, nem hazugság”. A tanítványokhoz szóló búcsúbeszédében Jézus megmondta nekik: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). „Megmaradni a kenetben” ezért annyi, mint hűnek maradni Isten szavához, amit kezdettől fogva kaptunk, és ami új életre szült bennünket. Figyelemre méltó, hogy a „megmarad” ige hatszor fordul elő ebben a néhány sorban. Mintha azt akarná kiemelni az apostol, mennyire értékes hűnek maradni a kapott kenethez és a közösséghez, mely arra hivatott, hogy élje meg az előbbit, és tegyen róla tanúságot a világ előtt. Az üdvösség elsősorban nem a végrehajtott cselekedetektől függ, hanem attól, kitartunk-e Isten szavában, mely új életre teremtett bennünket, és így a közösségben, mely befogadott. Ennek a megmaradásnak magától értetődően van konkrét fizikai értelme is, hiszen nehéz szeretni egymást találkozások nélkül; de elsősorban belső, lelki eseményről van szó, ami a meghallgatás, az engedelmesség, az imádság, a testvériesség, a feladatvállalás és a nagylelkű szolgálat gyümölcse. Aki lélekben, azaz értelmével, szívével és testével, az evangéliumnak való engedelmességgel megmarad a közösségben, az Istenben marad meg. Ebben áll az örök élet, amely soha véget nem ér, s amelyet még a halál sem tud lerombolni.

Karácsonyi imádság