Január 22., szerda

Imádság a keresztények egységéért; emlékezzünk meg különösen a protestáns egyházakról és egyházi közösségekről (evangélikus, református, metodista, baptista, pünkösdi és evangéliumi)

1Sám 17,32–33.37.40–51 – Dávid legyőzi Góliátot

Imádság a szentekkel

32Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: »Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal.« 33Azt mondta erre Saul Dávidnak: »Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve.«

37Majd azt mondta Dávid: »Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül, Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből.« Azt mondta erre Saul Dávidnak: »Eredj, s az Úr legyen veled!«

40s vette botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt jó sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, s kiment a filiszteus elé.
41Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott. 42Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte. 43Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: »Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?« Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, 44és azt mondta Dávidnak: »Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak!« 45Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: »Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél 46a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene! 47Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!«
48Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közelített, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele, 49és benyújtotta kezét táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába, s az arcával a földre bukott. 50Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében, 51odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét.
Amikor a filiszteusok látták, hogy hősük meghalt, megfutamodtak.

Saulnak nem sikerül megvédenie Izraelt a filiszteusoktól. Az általuk jelentett fenyegetés Góliát személyében testesül meg. Góliát nem csak metaforikus értelemben óriás, valóban tiszteletet parancsoló külsejű férfi, megjelenése riadalmat kelt egész Izraelben. Ráadásul teljes fegyverzetben jelenik meg: sisak, pikkelyes páncél, lábszárvédő, hajítódárda, lándzsa. Góliát a harcos archetípusa, és fegyverzete mellett még nagyhangú beszéde is jellemző rá: magabiztos. Izraelt félelem járja át. De itt van Dávid, egy távoli család fiatal, nyolcadik gyermeke. Észre sem veszik, amikor megérkezik. Dávid valójában türelmetlenül várja, hogy láthassa végre a csatát. Mindenki megrémül, a félelemtől sem gondolkodni, sem beszélni nem tudnak. Dávid viszont magabiztos kiállással teszi föl a kérdést: hogy merészeli ez a filiszteus kihívni az élő Isten csatasorait (vö. 17,26)? Tudja, hogy az Úr vigyáz Izraelre. El sem tudja képzelni, hogy bármely csata kimenetele független legyen Istentől. Dávid valóban Jahve „szíve szerinti” ember (13,14). Az ártatlannak tűnő kérdés igazából a fivéreinek és magának Saulnak szóló szemrehányás. Dávid tudja, hogy Isten a népével van. Saul elé járul tehát, és elmondja neki, mire képes (vö. 16,18): hogy megvédte nyáját, „ha jött egy oroszlán vagy medve”, és megmentette a bárányokat a vadállatok támadásától (35). Ezzel a filiszteussal is olyan bátran, félelem nélkül akar elbánni, ahogy azokkal a vadállatokkal. Legerősebb indítéka Dávid bátorságának az, hogy Góliát ki merte hívni „az élő Istent”. Figyelemre méltó, hogy senki más nem említi Isten nevét, csak Dávid. Ő nem kételkedik Isten segítségében. Dávid hite meggyőzi Sault, válaszol Dávidnak, és végre ő is ki meri ejteni Isten nevét. Olyan, mintha Dávid bátorságot és hitet adott volna Saulnak, hogy az újra beszélni tudjon az Úrról. Saul azt akarja, hogy Dávid úgy harcoljon, ahogy ő, és öltse magára a hagyományos katonai fegyverzetet. Dávid azonban visszautasítja, hogy olyan legyen, mint Saul, mint „a többi nép” vagy mint a filiszteus (39b), és gyökeresen új alternatívát ajánl: nem mást, mint öt sima követ (40). És akkor odaállnak egymással szemben: egyik oldalon a katonai erő, a másikon a gyengeség; az óriás és a gyermek; az, aki önmagában bízik, szemben azzal, aki Istenre hagyatkozik. Dávid bizonyságot tesz Isten erejéről, és az óriáshoz fordulva magabiztosan így szól: „Az Úr ma kezembe ad” (46). Ezután egyetlen kővel legyőzi az óriást: eltalálja, majd levágja a fejét.

Imádság a szentekkel