I. Athenagorasz (1886–1972) konstantinápolyi pátriárkának, az ökumenikus párbeszéd atyjának emléknapja.
Mt 10,1–7 – Az apostolok küldetése
A kimerült és elcsigázott tömegek iránti együttérzésből születik a tizenkét tanítvány meghívása, az evangélium hirdetésére szóló felszólítás. Máté a tizenkét tanítvány kiválasztásáról beszél. Küldetésük azzal kezdődik, hogy Jézus hatalmat ad nekik a gonosz lelkek kiűzésére és a betegek gyógyítására. Tizenkettőt hív el, ahány törzse van Izraelnek, és ezzel mintha azt mondaná, hogy senki sem maradhat ki az evangélium hirdetéséből. Az evangélista háromszor is megismétli néhány mondaton belül: tizenkettő. Küldetésük azonnal elkezdődik és ki kell hogy terjedjen minden emberre. Nem doktrínák továbbadásáról volt szó, hanem hozzá kell segíteni az embereket a Jézussal való személyes találkozáshoz. A személyesség távlatában érthetővé válik a tizenkettő név szerinti megemlítése. Van köztük görög és zsidó, északról és délről származó, egyszerű halász és a zelóták forradalmi pártjához tartozó ember (a kánai Simon), a Keresztelő követői (Jakab és János), valamint vámos is (Máté). Ebben a vegyes összetételű csoportban másodlagos a területi, társadalmi és ideológiai hovatartozás. Csak a Jézushoz való ragaszkodás és a szavának való engedelmesség számít. Simonhoz hasonlóan mindannyian új nevet, új küldetést és új hatalmat kapnak. Ettől a pillanattól fogva apostolok, azaz küldöttek, és megkapják a hatalmat, hogy megváltoztassák a szíveket, hogy legyőzzék a gonoszt, felkarolják a gyöngéket, bátorítsák a kétségbeesetteket és siettessék Isten országának eljövetelét. Valódi hatalom ez, a változás igazi ereje, mely nem a pénzből, a tarisznyából, a ruhából vagy a földi dolgokból származik, hanem magától Istentől jön.
Imádság a szentekkel
