Mt 10,24–33 – Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik
Miközben Máté evangélista megörökítette Jézusnak ezeket a szavait, bizonyára szeme előtt lebegett saját közösségének tapasztalata, mely heves támadásoknak és üldöztetésnek volt kitéve. Ezért akarta megnyugtatni őket: az Úr soha nem hagyja el tanítványait. Mindazoknak, akik életüket adják az evangéliumért, vigasztalást és erőt kapnak az Úrtól, hogy szembe tudjanak nézni az őket érő nehézségekkel és próbatételekkel. Sohasem volt egyszerű és akadályok nélküli a keresztény közösségek számára a kereszt és a feltámadás evangéliumának hirdetése. Oly sok minden hajt minket az individualizmusba, szívünk bezárása felé, hogy az tulajdonképpen az evangélium elleni folyamatos támadással ér föl. Egy beletörődő kereszténységnek, mely nem képes a békés világban remélni, meggyöngül az ereje. Vannak, akik azt gondolják, hogy az evangélium csak lemondásokat kér, és teljesen hatástalan az emberek magatartására és a társadalomra. Nem így van. Az evangélium útján járó tanítványt Isten megtartja. Ha ez igaz az ég madaraira, ne lenne igaz a tanítványokra? Jézus azt mondja: „Ugye, két verebet adnak egy filléren? és Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számontartják.” Ez tehát a keresztény ember igazi bizonyossága: nem vagyunk sérthetetlenek, legyőzhetetlenek, de Isten mindig szeret minket. Semmi sem veszhet el az életünkből, mert Isten szeretete óv minket. A szeretet nem hagy veszni semmit. „Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.” Az Úrnak ez a szeretetteljes figyelme kísér minket az evangélium hirdetésének küzdelmében is, egészen a föld végső határáig. A keresztény ember nem hódító, hanem szeretett lény, aki a szeretet gonosz fölötti győzelmét hirdeti.
Előesti imádság
