Radonyezsi Szent Szergij szerzetesnek, a Moszkva melletti Szentháromság–Szent Szergij-monostor (lavra) alapítójának emléknapja. Megemlékezünk Paul Schneider evangélikus lelkipásztorról is: a nácik buchenwaldi lágerében halt meg 1939-ben.
Jer 23,1–6; Zsolt 23 (22); Ef 2,13–18; Mk 6,30–34
Jézus ezt mondja a tanítványoknak: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit!” A vasárnapi találkozás az Úrral nem választ el bennünket az élet szokásos ütemétől, hanem éppenséggel összekapcsolja az elmúlt hetet a következő héttel; mint egy fénysugár, ami megvilágítja a tegnapot, hogy jobban megértsük, és a holnapot, hogy előre lássuk az útját. A következő hét elejét így lelkileg megerősödve kezdjük, és közelebb érezzük magunkat az Úrhoz.
A túlsó partra érve újra ott várja a tömeg Jézust. Talán az emberek látták, merre megy a hajó, és megsejtették, hol fog kikötni. Előrementek, és előbb odaértek. Amint kiszáll a hajóból, újra körülveszi a tömeg. Márk így ír: „Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.” Az evangéliumi szakasz utolsó szavaiban ott visszhangzik a teljes ószövetségi hagyomány a vezetőkről, akik magukra hagyják népüket. Jeremiás próféta hangos szóval kiált: „Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját!” Maga az Úr veszi gondjába népét: „Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre.” Mindennek a titka az Úrnak a népe iránti együttérzésében van elrejtve. Ez az együttérzés hajtotta Jézust, amikor elküldte a tizenkettőt, hogy hirdessék az evangéliumot és szolgálják a szegényeket. Ez sarkallja őt arra, hogy amint kiszállt a bárkából, rögtön újra kezdje munkáját. Ez az, amit mindenkori tanítványaitól is kér.
Imádság az Úr napján
