Megemlékezünk Mártáról: vendégül látta az Úr Jézust otthonában.
Lk 10,38–42 – Márta és Mária
Az Egyház ezen a napon Mártára, Mária és Lázár nővérére emlékezik. Ez az emléknap segít minket abban, hogy megértsük az evangélium erejét, mely megváltoztatja Márta szívét és életét. Márta befogadja házába Jézust és tanítványait. Nagyon szép gesztus ez azok iránt, akik Isten üzenetét hirdetik. Meg is vendégeli őket. Ám a vendéglátás nagyon lefoglalja. Az evangélista hangsúlyozza ezt, hogy fontos tanítást adjon mindazoknak, akik Jézust akarják követni. Mártának van egy húga, aki, úgy tűnik fel, nővérének az ellentéte. Amíg Mártát annyira lefoglalják a háziasszonyi teendők, hogy szinte elfelejtkezik Jézusról, Mária odaül az Úr lábához, és hallgatja. Az evangélista olyan szavakat használ, melyek pontosan leírják a tanítvány helyes magatartását a Mester jelenlétében. A jelenet paradigmatikus: Mária tanítvány, mert hallgatja Jézust. Az evangélista rámutat a Mária és Márta viselkedése közötti ellentétre. Jézus meghallgatása az első dolog, ami minősíti a tanítványt. Márta annyira csak a munkájára összpontosít, hogy nem megy oda Jézust hallgatni. Megharagszik Máriára, és Jézus szemére veti, hogy nem törődik vele. Az az ember követelőzik így, aki úgy érzi, nem becsülik meg eléggé. Márta tulajdonképpen abba a kísértésbe esik, hogy saját magát helyezi a legfontosabb helyre. Irigykedik is Máriára, aki Jézus lábainál ül. Márta persze azt is gondolhatta, hogy helytelen nem tenni semmit a vendégért. Valójában nem értette még, kicsoda Jézus.
Valahányszor önmagunkkal és a saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva, elmulasztjuk, hogy az Urat hallgassuk. A jobbik rész az, amit senki nem vehet el tőlünk: a Jézussal való kapcsolat. Mária a Mester lábához ült, és figyelmesen hallgatta szavait. Márta végül megtanulta a Jézustól kapott leckét, és ahogy többször fogadta otthonában, megnyitotta előtte a szívét is. Amikor Jézus eljött hozzájuk, hogy a halott Lázár sírjához menjen, ő volt az, aki elsőként észrevette a Mestert, és eléje futott. Megtanulta, hogy futnia kell a Mesterhez, aki őt, a húgát és Lázárt rendkívüli módon szereti. Ezen a napon az evangélium tőlünk is kéri: ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjanak rajtunk aggodalmaink, hanem lépjünk ki otthonról, és fussunk a Mesterhez, aki meg tud menteni minket a haláltól.
Imádság az Egyházért
