A fiatal kongói Floribert Bwana Chui emléknapja: ismeretlenek ölték meg Gomában, mert nem hagyta magát megvesztegetni.
Mt 10,7–15 – Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok
Miután Jézus kiválasztotta a tizenkettőt, és rájuk bízta a gonosz lelkek kiűzésének és a betegek gyógyításának küldetését, hozzáteszi még, hogy békéjük szálljon az emberek házára. A tanítványoktól azt kéri, erre a feladatra mindenképp figyeljenek. Figyelmezteti őket: ne hagyják, hogy más aggodalmak megelőzzék ezt. És megnevez néhányat: arany, ezüst, pénz, tarisznya, két ruha, saru, bot. Hasznosnak, sőt szükségesnek tűnhetnek küldetésükhöz, de valójában alattomos módon távol tartják a tanítványokat az evangélium feltétlen elsőségétől. Gyakorta kellene elmélkednünk ezen az evangéliumi szakaszon, hogy megérthessük, mi az igazi kincs, amit Jézus a kezünkbe adott. Máté világosan megmondja, hogy csakis Jézusban van az erőnk, nem a szervezeti formákban, a szervezőképességben, a stratégiákban, a tervekben. Jézus a békéről mint adományról beszél, amit a tanítványoknak nagylelkűen el kell vinniük a városokba, falvakba, az emberek otthonaiba. Erre az ajándékra a világnak ma különösen nagy szüksége van. Sokak, sokszor egész népek életét sújtja, mérgezi az ellenségeskedés, az erőszak. Gyerekek és fiatalok nemzedéke nő fel úgy, hogy nem tudja, mi a béke. Jézus úgy küldi tanítványait a világba, mint bárányokat: gyönge, ám békés, és békét teremtő embereket. Ez persze ellenállást és elutasítást válthat ki. A farkasok igyekeznek elrabolni a szíveket és a békét. Az evangélium így figyelmeztet: „ha valaki nem fogad be benneteket…” Ám a be nem fogadás nem von le annak erejéből és érvényességéből, hogy az Egyház egyetlen igazi küldetése hirdetni az evangéliumot és megteremteni, majd elvinni a békét mindenkihez.
Imádság az Egyházért
