Mt 11,28–30 – Az én igám édes
Pár sor, tele együttérzéssel, amit már hallottunk Jézustól nyilvános működésének kezdetén. Magához hívja mindazokat, akik megfáradtak és akikre az élet terhei nehezednek. Jézus hangsúlyozza, hogy mindenkit hív, senki sincs kizárva: a vámostól kezdve, akit elhívott, hogy kövesse őt; a férfiak és nők kis csoportja, akik Mesterüknek választották; a megfáradt és elcsigázott tömeg, akik végre pásztorra találhattak; azok, akiket a gazdagok erőszakos elnyomása sújt, akik a háború, az éhezés borzalmai vagy az igazságtalanság nyomorít meg. Mindannyiunkhoz szólnak az Úr gyengéd és együttérző szavai: „Jöjjetek hozzám, és megkönnyítelek titeket!” Ez az evangéliumi szakasz kifejezetten Jézus tanítványait szólítja meg. Mi is Jézus hangja kell hogy legyünk, egyénileg is és egyházként is, hogy a világ tömegei felé kiáltsuk Jézus meghívását, és befogadják az ő irgalmát. A felüdülés maga Jézus – vagyis közel kell vinnünk az evangéliumot azokhoz, akik szenvednek. Jézus azt mondja: „Vegyétek magatokra igámat.” Az evangélium ez az igényes és egyben édes iga. Az igazi iga a Jézushoz való kötődés. Csak akkor leszünk szabadok, ha őhozzá kötjük magunkat, és engedelmeskedünk az evangéliumnak. Jézus hozzáfűzi: „…tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű.” Két tulajdonságot állít szemünk elé: a szelídséget és az alázatos szívet. A szelíd és alázatos szívű ember megkönnyíti a közelében élők életét, míg az, aki fennhéjázó, ingerlékeny, gőgös és agresszív, maga rossz életet él és megnehezíti a másokét is. „Tanuljatok tőlem” – mondja Jézus, azaz: legyetek a tanítványaim. Nekünk is erre van szükségünk, de különösen annak a sok-sok embernek, aki még mindig arra vár, hogy meghallhassa Jézus meghívását: „Jöjjetek hozzám, és megkönnyítelek titeket!”
Imádság az Egyházért
