Mt 11,20–24 – Jézus feddő szavai a városokhoz
Máté idézi Jézus kemény, feddő szavait azokhoz, akik szívük keménysége miatt visszautasítják az evangéliumot. Mindkét várost azzal vádolja, hogy elutasítják tanítását a bennük végbevitt, nagyszámú csoda ellenére. Jézus két régi pogány várost említ, a tó túloldalán, Tíruszt és Szidónt, melyek bizonyára bűnbánatot és böjtöt tartottak volna, ha ugyanazok a csodák mennek végbe bennük. Ez a kemény ítélet Jézus csalódottságát mutatja. Az evangélium be nem fogadásának, sőt elutasításának rejtélye előtt állunk. Nem szabad lebecsülnünk korunk társadalmi és egyéni szinten is jelentkező betegségét, ami az önelégültségből, a büszkeségből, a közönyből fakad. Mindez magányt, igazságtalanságokat, konfliktusokat eredményez, melyek megmérgezik a városok életét. A leggyöngébbek fizetik mindig a legnagyobb árat. Ezért ilyen szigorú Jézus ítélete. Kafarnaummal még keményebb. Jézus és a tanítványok ezt a várost választották lakóhelyül: „A pokolba süllyedsz!” Kafarnaumot Szodomával, a be nem fogadás bűnének jelképévé vált várossal állítja szembe. Az ítélet napján még ennek is elviselhetőbb lesz a sorsa, mint Izrael városainak. Jézus szavainak keménységén nehéz enyhíteni. A városok életének megszervezésére helyezi a hangsúlyt. Nem is annyira a város egyes lakóit kárhoztatja, mint inkább a városi közösség állapotát. Minden egyes lakos életminősége és a város élete között szoros kapcsolat van. Azt is mondhatnánk, hogy a társas kapcsolatok meghatározzák a városokat. A keresztény közösség különleges feladata, hogy hirdesse az evangéliumot a városnak is, amiben él, felelősséggel tartozik érte. A keresztényeknek az evangélium hirdetése és a szegények szeretete által a városok lelkévé, példává és kovásszá kell válniuk, hogy a városok ne a magány sivatagai, hanem a testvériség helyei legyenek.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
