Szent Joachimnak és Annának, az Úr nagyszüleinek ünnepnapja. Emlékezünk minden idős emberre, akik szeretettel nyilvánítják ki hitüket a fiatalabbaknak. A Rómában 1992-ben pszichés betegségben elhunyt Maria emléknapja. Vele együtt az összes pszichés betegre emlékezünk.
Mt 13,31–35 – A mustármag és a kovász
Gyakran lebecsüljük az evangéliumból fakadó szerény, kezdeti lépéseket, nem vagyunk türelmesek. Rögtön akarjuk látni az evangélium hirdetésének eredményeit, az ellenségeskedések végét vagy akár saját gyengeségünk megszűnését. Ez a példabeszéd arra tanít minket, hogy a legkisebb, legjelentéktelenebb magból – ha igazán evangéliumi – a legnagyobb valóság születik meg. Ezt a tanítást ismétli a következő példabeszéd is. Egy asszony kenyeret akar sütni, ezért a liszthez egy kevés kovászt kever, összegyúrja, letakarja egy ruhával és egész éjszakára pihenni hagyja. Kora reggelre az egész tészta megkel attól a kevés kovásztól. Itt is hangsúlyozza az evangélista a szerény kezdet és a végső eredmény nagysága közötti aránytalanságot. Ilyen mindig az evangélium. Nem a csekély mennyiség és a gyöngeség számít. Isten előtt csak az számít, hogy a kovász igazi legyen. Ha a kovász jó, a tésztába keverve megkeleszti, megnöveli, és már mehet is a sütőbe. Ugyanígy a mag is: csak ha a földbe hull és elhal, hozhat gyümölcsöt. Ez a szeretet titka: csak továbbadva mutatkozik a meg az ereje. Aki meg akarja őrizni életét, elveszíti. A hívek közösségére is vonatkozik ez az igazság: a közösség kicsi és gyönge, de ha engedi, hogy az Úr Lelke vezesse, növekedésnek indul, és sokakat képes befogadni – mint a kovász, növekedésnek indítja az emberek életét.
Imádság a szegényekért
