Az iszlám világban az áldozati ünnep (íd al-adhá) napja.
Mt 12,46–50 – Íme az én anyám és testvéreim
A szinoptikusok mind írnak erről az eseményről, ami mutatja, milyen fontos az első keresztény közösség számára. Jézus a tömeghez beszél még, amikor anyja és testvérei megérkeznek, és találkozni szeretnének vele. Az őt körülvevő nagy tömeg miatt viszont nem tudják megközelíteni. Az evangélista megjegyzi, hogy a rokonok „kint” vannak, tehát nem azok között, akik őt hallgatják. Ez a megjegyzés nem csak a fizikai térre vonatkozik. Az evangélista hangsúlyozza, hogy a hit nem a vérségi köteléken múlik, hanem az Isten szavának meghallgatásán. Jézus arra, hogy anyja és testvérei kint várnak rá, úgy válaszol, anyja és testvérei azok, akik hallgatják őt, akik „bent” vannak, hogy hallgassák az evangélium üzenetét. Jézus világosan rá akar mutatni az igazi családjára, mely tanítványaiból és azokból áll, akik megbíznak benne, a szegényekből, akik rábízzák magukat. Az Isten szava a szívekbe kiáradt Lélek működésén keresztül tökéletesíti és újjáteremti a természetes kapcsolatokat. Isten szavának hallgatásából új család születik, mely sokkal szélesebb és szilárdabb a természetesnél. A testvéri kapcsolatok, amiket Jézus hoz létre, nem személyünkre és világi hovatartozásunkra épülnek, hanem Isten szavának meghallgatására. A keresztény közösség, mely az evangélium körül gyűlik össze, áldás az egész társadalom, különösen az egyedülállók, a szegények, az elhagyatottak, a szomorkodók, az üldözöttek számára. És a tanítványok közössége gyakran valóban az egyetlen család, ami befogadja és megóvja őket.
Imádság az Úr anyjával, Máriával