Szent Mária Magdolna ünnepe: hírét vitte a tanítványoknak, hogy az Úr feltámadt.
Jn 20,1.11–18 – Láttam az Urat
Ezen a napon Mária Magdolnára emlékezünk. A Magdalából származó Máriával Jézus Galileában a nyilvános szereplése kezdetén találkozik; hét ördögtől szabadítja meg. Az evangélium azt írja, Mária az üres sír mellett áll és sírdogál, mert elvitték Urát. Elvesztette az egyetlen embert, aki megértette őt. Hozzáfutott, bár már halott volt.
Mindenkitől, a két angyaltól, és a „kertésztől” is azt kérdezi, hol van Jézus. Minden erejével a Mestert keresi. Semmi más nem érdekli. Ez az asszony az igazi hívő példája, aki szüntelenül keresi az Urat. A „kertészt” is faggatja. Saját szemével látja Jézust, mégsem ismeri föl, csak amikor meghallja, hogy a nevén szólítja. Nekünk is erre van szükségünk az evangélium hallgatásakor. Az a hangszín, az a hanglejtés, az a kedvesség, ami oly sokszor megérintette, lerántja szeméről a leplet, és felismeri a kertésznek hitt emberben Mesterét. Ha ennek az asszonynak a szívével meghallgatjuk Jézust, akár csak egyszer, soha többé nem hagyjuk el. Jézus hangját, az evangéliumot nem lehet elfelejteni. Jézus elsőként őrá bízza a feltámadás hírét. Gyönge asszony, akinek nehéz élete volt, de Jézus őt teszi meg első tanúnak. Tarthatott tőle, hogy nem fognak hinni neki, hogy kigúnyolják. Mi is gyakran képzelgésnek tartjuk azt hinni, hogy a szeretet erősebb a halálnál. Mária újból meghallgatta az Urat, és még a korábbiaknál is boldogabban fut a tanítványokhoz, hogy hirdesse nekik: „Láttam az Urat!” A feltámadt Jézussal való találkozás mindent újra mozgásba hoz. A húsvét örömhíre, amit Jézust látva megtapasztalt, nem csak neki szólt, és nem csak nekünk, hanem az egész világnak. Ő, a bűnös asszony lett az evangélium első hirdetője. Nem fél, mert Jézus szavaiból merít erőt. A bizánci hagyomány „az apostolok apostolának” nevezi őt.
Imádság az Egyházért
