Mt 13,36–43 – Jézus megmagyarázza a konkolyról szóló példabeszédet
A tanítványok hazaérve kérik Jézust, hogy magyarázza el a konkolyról szóló példabeszédet. Vannak bensőséges percek Jézus és a tanítványok között, amikor könnyebb kérdéseket feltenni, és őszintén beszélgetni. Ezek a pillanatok azokhoz hasonlítanak, amiket minden közösség megél, mikor összegyűlik a közös imádságban. Jézus jelen van ott, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében. Isten szavának közös hallgatása nagy értékkel és különös kegyelemmel bír, ami éppen Jézus jelenlétéből adódik. Itt a lényege ennek a baráti kapcsolatnak, melyet különösképpen János hangsúlyoz, például amikor Jézus a következőket mondja a tanítványoknak: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket… mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). A Jézushoz fűződő barátság lehetővé teszi, hogy az evangélium értelmének mélyére hatoljunk. Jézus elmagyarázza a tanítványoknak, hogy a jó mag és a konkoly, melyekről a példázat szólt, együtt növekednek. Az emberek történelme közös. Isten azért jött, hogy elvezesse az embereket az ő országába. A konkoly, vagyis a rossz jelen van a világban és a hívők szívében, ahogy a tanítványok közösségében is. A jó és a rossz ott lakik minden népben, minden kultúrában, minden közösségben és minden szívben. Míg a történelem – amiben jelenleg is élünk – a türelem ideje, az idők végezetén elérkezik az aratás, az ítélet és a szétválasztás napja. Az Úr azonban szíve mélyén végig reménykedik, hogy a konkoly is átalakulhat búzává, és ez mindannyiunk felelőssége. Fontos, hogy a hívők igyekezzenek átalakítani az őket körülvevő konkolyt – ami akkor lehetséges, ha a bennük lévő konkolyt is átalakítják. Ez mindannyiunk feladata. És így a világ végén az összes igazzal együtt ragyoghatunk majd, ahogy a nap ragyog az Isten országában.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
