Ez 2,2–5; Zsolt 123 (122); 2Kor 12,7–10; Mk 6,1–6
Ennek a vasárnapnak az evangéliuma Názáretbe visz minket, Jézussal. A názáretiek, akikhez eljutott már a híre, a zsinagógába mentek, hogy meghallgassák őt. Minden jelenlévő csodálkozott szavain – jegyzi meg az evangélista. Csodálkoztak, hiszen a bölcsesség és a csodák egy honfitársuktól származtak. Nem sokkal korábban gyógyította meg Jairus leányát. Beszéde végén egy olyan – egyébként jogos – kérdést tettek föl neki, mely a hithez kellett volna hogy vezesse őket: „Honnét vette ezt?” A názáretiek számára Jézusban nem volt semmi, ami megkülönböztette őt tőlük. Elismerték persze bölcsességét és hogy képes csodákat tenni, de nem tudták elviselni, hogy tekintélyt gyakoroljon fölöttük, vagyis Isten nevében életük megváltoztatását kérje. Ez az elutasítás a kezdeti csodálatot hamar megbotránkozássá alakította szívükben. Az evangélista szomorúan jegyzi meg: „És megbotránkoztak rajta.” A büszkeség, hogy egy honfitársuk híressé vált, összeütközésbe került Jézus tekintélyt sugárzó szavaival, aki életük megváltoztatására szólította fel őket, amit elutasítottak.
Kedves testvérek! A názáretiek botránkozása a megtestesülés botránya. Az Úr azt választotta az emberek megváltására, hogy elküldi egyszülött Fiát, aki Isten, mégis „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez (Fil 2,6). Az e világi gondolkodásmód mindig elutasítja a szeretet evangéliumát. Jézus maga is megtapasztalta ezt. Keserűen jegyzi meg: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” Valóban, hányszor van, hogy éppen azok, akik „házában élnek” – vigyázzunk, nehogy mi is ilyenek legyünk –, taszítják az élet peremére az evangéliumot, hogy ne szóljon és ne működhessen. Isten emberei közül sokan megtapasztalták ezt. Az Ószövetség prófétái is. Ezekiel – áll az olvasmányban – ugyanezt a drámai jóslatot hallja: „Elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem.” A próféták Jézushoz hasonlóan minden korban szembesülnek szavaik kudarcával. Az Úr mégis hozzáfűzi: „Akár meghallgatják, akár nem hallgatják – mert hiszen lázongó nemzedék ez –, megtudják, hogy próféta van közöttük.” Isten mindig hűséges.
Az evangélista azt mondja, hogy Názáretben Jézus nem tudott csodákat tenni. Nem nem akart, hanem nem tudott. A csoda Isten válasza annak az embernek, aki kinyújtja felé kezét és segítséget kér. Názáretben Jézus csak néhány beteget tudott meggyógyítani: pontosan azokat, akik segítségért esedeztek, amint elhaladt előttük. Álljunk oda mi is a betegek mellé, akik segítséget kérnek az arra haladó fiatal prófétától! Velük együtt mi is meg fogunk gyógyulni.
Imádság az Úr napján
