A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mt 12,38–42 – Jónás próféta jele
Hányszor előfordul, hogy az írástudókhoz hasonlóan mi is jelet kérünk, hogy megnyugodjunk, és bizonyosságot nyerjünk! Észszerű kérésnek tűnik; tulajdonképpen jogos is. Ha azonban jól belegondolunk, kétértelmű, és bizalmatlanságból fakad. Az igazi ok, hogy nem akarunk semmit kockáztatni. Jézus azt válaszolja, nem adhat más jelet, mint Jónás prófétáét, azaz halálának és feltámadásának titkát. Ahogyan Jónást három napig tartotta az Úr a cethal gyomrában, onnan Ninivébe küldte tanítani, az Emberfia is három napig nyugszik a földben, majd az Atya feltámasztja őt, hogy mindenki Megváltója legyen. Ez az evangéliumi szakasz magyarázat rá, a katakombák sírkövein miért ábrázolták olyan gyakran a cethal gyomrából kiszabaduló Jónást. Jézust az Isten jelként adta az embereknek, összehasonlíthatatlanul nagyobb jelként, mint Jónás volt Ninive számára. Nekünk mégis nehezünkre esik Jézusban hinni, hozzá megtérni, szavaira bízni magunkat. Sába királynője hosszú utat tett meg azért, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Nekünk még az is nehezünkre esik, hogy kezünkbe vegyük és olvassuk az evangéliumot. Isten jele ma az evangélium. Isten a hívőkre bízza ezt a kis könyvet, hogy olvassuk, meghallgassuk, megvalósítsuk és hirdessük mindenhol a világon. Az evangélium, mely fontos helyet foglal el a vasárnapi liturgiában, méltó helyet kell hogy kapjon a mindennapokban is. Minden korosztály táplálékává kell válnia. Talán ez a mai egyház legsürgetőbb feladata.
Imádság a békéért
