Mt 14,1–12 – Keresztelő János vértanúsága
Az ebben az evangéliumi szakaszban szereplő Heródes negyedes fejedelem ugyanahhoz a királyi családhoz tartozik, amelyikkel az evangéliumi gyermekségtörténetben is találkozunk. Ez a Heródes is attól fél, hogy elveszíti hatalmát. Elődje attól a hírtől ijedt meg, amit a bölcsek hoztak, és az Írások is megerősítettek. Isten igéje ugyanis sohasem hagyja annyiban a dolgokat, mindenkit életének, viselkedésének, szívbéli gondolatainak megváltoztatására szólít fel. A Jézus gyermekkorában uralkodó Heródes, hogy hatalmát megőrizze, elrendelte az ártatlan kisdedek kegyetlen lemészárlását. Önmagunk és saját érdekeink védelme könnyedén odavezet, hogy félreállítjuk az útból, akit az ellenségünknek tartunk. Ezért Jézus kéri, hogy gyökerestől tépjünk ki magunkból minden erőszakos gondolatot. Ez az evangéliumi szakasz is kifejező: elég egy szeszély ahhoz, hogy az erőszak spiráljába kerüljön az ember, ami halálhoz vezet. Az evangélium megjegyzi, hogy Heródest szíven ütötték János világos szavai, aki szemére hányta gonosz viselkedését. Ezért aztán bebörtönöztette, és azt gondolta, hogy így el tudja hallgattatni. A gonosz bebújik egy banális szeszély mögé, csak hogy elnémítsa a prófétai szót. Mondhatjuk, ez történik akkor is, ha hagyjuk, hogy szeszélyeink eluralkodjanak rajtunk, és nem hallgatunk többé Isten szavára; szemeink elvakulnak, és a gonosz működésbe lép. A Keresztelő halála keserűséggel tölti el Jézust. Figyelmeztetés volt ez számára is. Mégsem állt meg, bár világosabbá vált számára a kereszthez vezető út. Az evangéliumban kitörölhetetlenül benne van annak lehetősége, hogy az ember az Isten országáért éljen, élete kockáztatása árán is. Mindazok, akik ma is vértanúhalált szenvednek az evangéliumért, az evangéliumi tanúságtételnek olyan példáját adják, amit gondosan és csodálattal kell őriznünk.
Előesti imádság
