Szent Jakab apostolnak, Zebedeus fiának emléknapja: az apostolok közül ő szenvedett először mártírhalált; sírját Santiago de Compostelában tisztelik.
2Kir 4,42–44; Zsolt 145 (144); Ef 4,1–6; Jn 6,1–15
Jézus találkozik és beszél az emberekkel. Pontosan tudja, hogy nemcsak ehető kenyérre van szükségük, hanem gyógyulásra, jó szóra, az élet értelmére, a jövő iránti reményre is. A kenyér az ember alaptápláléka, de egyben Isten gondoskodásának és szeretetének jele. A legelső dolog, amire mindannyian éhezünk, éppen a szeretet. A szeretetéhség nem sorscsapás, hanem az ember lényegéhez tartozik, korlátainak és törékenységének jele, és Jézus is „éhezett” a pusztában. Ezzel az éhséggel szemben ott van Isten szeretete, közösség iránti vágya, hogy az ember élete bővelkedjen.
Jézus észreveszi, hogy az emberek éheznek, és azt kéri a tanítványoktól, adjanak nekik enni. Mintha próbára akarná tenni őket, hogy tényleg akarnak-e szeretni. „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?” Igen, a szeretet konkrét, nem mese vagy ideológia. Az emberek éhségével, valódi problémáival kell szembenézni. Nem elég szavakkal szeretni, a tények és a valóság számít. Fülöp és András elgondolkodnak: Fülöp felméri az anyagi lehetőségeket, András talál egy fiút, akinek van öt árpakenyere és két hala. Ez a tömegnek semmi, Jézusnak viszont minden. Mert ha készségesen felajánljuk azt, amink van, a semmiből sok lesz.
Az evangéliumban öt árpakenyérrel és két hallal Jézus gesztusai és szavai jóllakatnak ötezer embert, és még marad is. A kenyérszaporítás helyett jobb volna a felajánlások megosztásáról beszélni. És a bőség az, ami lehetővé teszi, hogy a kenyér hozzánk is eljusson, és a mi szeretetéhségünket is csillapítsa.
A kezdeményezés, hogy a tömeg éhségét csillapítsák, közvetlenül Jézustól indul ki. Teljesen ingyenes gesztus. A tömeget látva megesik rajtuk a szíve, irgalomra indul irántuk. Jézus gesztusa („kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta”) arra utal, ami minden vasárnap történik: az oltáron az élet kenyereként adja oda magát. Az Eucharisztia Isten találkozóhelye az emberrel az ingyenesség és az irgalmas szeretet jegyében. Az evangélista megjegyzi, hogy miután ettek, mindannyian ámultak azon, amit Jézus cselekedett, úgyhogy királlyá akarták tenni. Ám Jézus újra eltávozott onnan, a hegyre. Nem akarta elvenni az értékét a másik kenyér utáni múlhatatlan éhségnek: az Atyával való szeretetteljes és tartós kapcsolat utáni vágyakozásnak. Mi pedig a hegyen lévő Jézussal együtt folytatjuk imánkat: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”
Imádság az Úr napján
