2Kir 22,8–13.23,1–3. Megtalálják a törvénykönyvet a templomban, és megújítják a szövetséget
Jozija
mindenben „atyja”, Dávid életvitelét követi, mindenekfelett abban, hogy gondját
viseli a templomnak. És éppen akkor találják meg a „törvénykönyvet”, amikor a
király az írnokkal és másokkal a templom javításán fáradozik. A szöveg nagyon
világosan tudtunkra adja, hogy a megtalált könyv köré kell újra felépíteni
Izrael egész történetét. Kétszer is elolvassák a megtalált könyvet, először
Safán írnok olvassa el, majd felolvassák a király előtt is. A jelenet leírása
érzékelteti, hogy a hallgatóság egyre jobban érti a könyv tartalmát, hangsúlyozva
ezzel, hogy nem elég csupán egyszer elolvasni. A Szentírás szövegét egyre
jobban értjük, ha olvassuk. Ez történik akkor is, amikor a király előtt
olvassák fel: „Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta
a ruháját.” Azok a szavak megvilágították Jozija elméjét, hogy megértse Izrael
történelmét. A király megértette, hogy az Istennel kötött szövetségtől való eltávolodás
okozta népe elszegényedését és vereségeit. Jozija meglátta, hogy számára és a
nép számára csakis akkor lehet más a jövő, ha az Úrral való szövetségre építi
fel, ahogyan a megtalált könyv kérte. Összehívta tehát a népgyűlést, „a nép
apraja-nagyját” az Isten megtalált törvénykönyve köré. Miután felolvasták,
Jozija megújította az Úrral kötött szövetséget, kötelezte magát, hogy „az Urat
követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és
törvényeit”. A szöveg végén pedig ez áll: „az egész nép magáévá tette a
szövetséget”.
