1Kir 21,17–29. Illés védelmébe veszi Nabotot
Achábbal szemben
Nabot
meggyilkoltatása után Izebel buzdítja Achábot, hogy most már birtokba veheti a
szőlőt. Ebben a gesztusban kirajzolódik annak a birtoklásvágynak a képe,
amelyből számtalan igazságtalanság, a gyengék és a szegények elnyomása fakad.
Nem véletlen az sem, hogy a bibliai prófécia egyik leglényegesebb eleme éppen
az igazságosságért folytatott küzdelem. A próféták, „Isten emberei” jól tudják, vallási küldetésükhöz
hozzátartozik az is, hogy kiálljanak s fölszólaljanak az igazságtalanság és a
visszaélések ellen, hogy a szegényeknek igazságot szolgáltassanak. Az emberek
közti egyenlőtlenség, legfőképp pedig azok a megnyilvánulások, melyek
tűrhetetlen módon mélyítik a közöttük keletkezett szakadékot, nem csak
társadalmi problémát jelentenek. Az Úr ezért is hívja Illést: „Indulj, menj el
Achábhoz… épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye.” Illés és
Acháb kemény összeütközésbe kerülnek egymással, s a próféta nem hátrál. Isten szava
ebben az esetben is olyan, mint a kétélű kard, amelyről a Zsidóknak írt levél
szerzője beszél (Zsid 4,12). Egyrészt tudatosítja azt a gonosztettet, amit
elkövettek, az igazságtalanságot, amit végbevittek, de ugyanakkor – ha
befogadják – orvosság is, mely segít kigyógyítani az
emberi szívet a gonoszságból. Ez történik Achábbal is, és amikor az Úr látja
bűnbánatát, újra elküldi hozzá Illést, hogy hirdesse neki bűnei bocsánatát:
dinasztiájának pusztulása egy időre halasztást nyer, nem az ő életében
következik be, hanem majd fia uralkodása alatt.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
