1Kir 18,20–39. Illés és Baál prófétáinak összecsapása a Kármelen
Acháb király végre találkozik Illéssel, és azzal vádolja, hogy pusztulásba viszi Izraelt. Ám Illés arra emlékezteti a királyt, hogy ő az, aki Istentől eltávolodott, és engedte, hogy az egész nép hitehagyott legyen. Ez a valódi oka a rettenetes csapásnak, amely az egész népet sújtja. A helyzet súlyossága arra indítja Illést, hogy nyíltan szembeszálljon Baál papjaival. És éppen a Kármel hegyét választja, ezt a zöldellő helyet, ahol elpusztították az oltárt, amelyet még Dávid emelt az Úr tiszteletére, és amelynek helyére Acháb egy másik, Baálnak, a természet és a növényvilág istenének szentelt oltárt állíttatott. A király erre a magaslatra hívta össze a népet, hogy eldöntse, kit akar követni: Istent, aki kivezette a népet Egyiptomból, vagy Baált. Illés azt akarja, hogy a nép újra atyái Istenét válassza egyetlen uraként, és kilábaljon a vallási zűrzavarból. Nem lehet Baált és az Urat egyszerre szolgálni; a szívet nem lehet megosztani. Illés helyre akarja állítani a szövetséget a maga teljességében, és az egész néphez fordulva ezt kérdi: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni?”; vagyis: „Meddig akartok még két urat szolgálni?” A Második törvénykönyvben az Úr így int: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” (MTörv 6,4–5) Izrael Istene, ahogy a Szentírás minden lapja tanúsítja, féltékeny Isten, aki nem tűr meg más isteneket maga mellett. Baál néma és tehetetlen bálvány. Az Úr szól hozzánk, és erős. Baál prófétái hiába ismétlik könyörgéseiket „egyre emeltebb hangon”. Illés kigúnyolja őket, és mint új Mózes emelkedik föléjük: „Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez” imádkozik, és egy valódi liturgiát mutat be, amelybe az egész népet bevonja. Tizenkét sziklából építi föl az oltárt, mely Izrael egységének jelképe. Az esti imádság ideje van, amikor a pap tömjént füstöl, hogy szavai felszálljanak az égbe. Izrael népe abban a pillanatban visszanyeri szívét, és ismét az Úr felé fordítja, aki egykor megmentette őt az egyiptomi fogságból, most pedig megmenti e világ megannyi bálványától.
Imádság a szentekkel
