Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepe
A Santa Maria in Trastevere bazilikában a
betegekért imádkoznak.
Jn 19,25–34. Jézus és édesanyja a kereszt
tövében
A
pünkösd ünnepét követő első napon a liturgia Máriát, az Egyház Anyját ünnepli.
A meghallgatott evangélium arra emlékeztet minket, hogy pünkösd előtt a kereszt
tövében történt a Lélek első kiáradása. A szeretet Lelke magától Jézustól jön,
az ő oldalából, az ő leheletéből. Ez az evangéliumi szakasz új látóhatárt akar
nyitni előttünk. Jézus szenvedéstörténetének szavai mindig szólnak az
életünkhöz, miközben igyekszünk biztonságban tudni magunkat, elkerülni a gondokat,
még inkább a szenvedést és a gonosz kihívásait. Pedig igaz, amit az agg Simeon
mondott Jézus anyjának: „A te lelkedet is tőr járja át.” Engedjük, hogy ezek a
szavak tőrként átjárják szívünket, és fedjék föl, mi lakik annak mélyén. Ezek a
szavak megszabadítják a szívünket a kicsinyes, megszokásból eredő érzésektől.
Bátorságot adnak, hogy túllássunk magunkon, a jövőbe tekintsünk, akkor is,
amikor úgy érezzük, túl sok gonddal és túl nagy kérdésekkel van tele. A pünkösd
mindannyiunkat „szeretett tanítvánnyá” tesz, akikre az Úr rábízza az édesanyját
és vele együtt a világ sok asszonyának fájdalmát, akiknek gyermekei meghaltak a
háborúk, a betegségek, a szegénység miatt. „Attól az órától fogva házába
fogadta a tanítvány” – mondja az evangélium. Kinyitni imádságunk, szívünk házát
Jézus anyjának azt jelenti, vele lenni a világ számos keresztjének tövében a
remény, az újjászülető élet, egy új család jeleként, mely éppen az
evangéliumnak ezektől a szavaitól kezdve jön létre.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
