Lwanga Szent Károly emléknapja: tizenkét
társával együtt mártírhalált szenvedett Ugandában 1886-ban.
ApCsel 25,13–21. Pál és Agrippa király
Lukács
evangélista ide iktatja be – szinte mint egy közjátékot – annak a találkozásnak
a történetét, amely Pál és II. Agrippa király, valamint nővére, Berniké között
zajlik le, amikor utóbbiak Cezáreába érkeznek, hogy meglátogassák Fesztuszt, a
római helytartót, akit feddhetetlen bíróként ismernek. Fesztusz összefoglalja
Agrippa számára Pál perét. A helytartó éleslátóan rögtön megragadja a probléma
lényegét: a vádlott, Pál, azt állítja, hogy egy bizonyos Jézus, akit a zsidók
halottnak hisznek, valójában él. A római bíró úgy véli, ez a kijelentés olyan,
mint egy mese. Valójában, bár nem tudta, mégis igaznak érezte. A szóban forgó
kérdés Pál igehirdetésének lényege, amint számos leveléből kiderül: Jézus
halála és feltámadása az evangélium középpontja, szíve, és az apostol erről
beszél azoknak, akik hallgatják őt. A feltámadás húsvétját hirdeti, ami a
legnagyobb ajándék, amit Isten az emberiségnek adhatott. Ez annyira igaz, hogy
nagyszombaton az Egyház „szerencsés vétekről” énekel, vagyis Ádám vétkéről,
amely lehetővé tette a Megváltó eljövetelét. Pál szembenézett mindenféle
nehézséggel és veszéllyel, hogy továbbadja ezt a reménységet, Jézus Krisztus
evangéliumának lényegét, most pedig hosszú per vár rá. Ott van a tanítványok
hosszú sorában, akik az életüket adták azért, hogy tanúságot tegyenek az Úr feltámadásáról.
Az évszázadok során Jézus tanítványai közül számtalanul sokan voltak olyanok,
férfiak és nők, akik ezt az utat követték. Ezek a testvéreink előttünk járnak,
hogy megmutassák nekünk Krisztus szeretetének értékét és erejét, ami arra
ösztönöz, hogy odaadjuk életünket az Úrért és testvéreinkért.
A Szent Kereszt imádsága
