Szent Iréneusz (130–202) lyoni püspök és vértanú emléknapja: Anatóliából érkezett a mai Franciaország területére, hogy hirdesse az evangéliumot.
Ám 3,1–8.11–12. Nincs, aki ne prófétálna
Az Isten és a nép közötti kapcsolatban visszatérő probléma, hogy az utóbbi folyamatosan elárulja a megkötött szövetséget. Amikor bőségben él, Izrael mindig megfeledkezik az Úrról, más istenekhez fordul, és engedi, hogy átjárja a romlottság. Az Úr, akinek nagylelkűsége mindig nagyobb az igazságosságánál, minden alkalommal elküldi prófétáit, hogy Izrael belássa bűneit, és visszatérjen a szövetséghez. Ámosz hét példán keresztül igyekszik segíteni abban, hogy a nép által megélt történetet és a neki mutatott jeleket a mélységében értsük meg. Isten szavát az oroszlán üvöltéséhez hasonlítja: olyan, mint egy belső erő, amely megfékezhetetlenül tör elő, minden esetben elérve a hatást, amiért küldetett. Az Úr azért választotta Izrael népét, hogy küldetést adjon neki, hogy hirdesse Isten szeretetét a föld végső határáig. Azt akarja, hogy minden nép üdvözüljön. Nem olyan szövetség ez, amely egyetlen népet, Izrael népét fogadja csak magába. Minden nép számára köttetett, ahogyan a próféták sokszor hirdetik. Istennek ezt az álmát magáévá tette az Egyház, amelynek ma az a hivatása, hogy felépítse az egyetemes testvériséget. Mi, hívők Jézusban nem önmagunkért élünk, hanem azért, hogy hirdessük a szeretet evangéliumát minden népnek. Isten ezért bízza ránk a szavát. Amikor Isten szava szól hozzánk, és valóban meghallgatjuk azt, akkor nem tehetünk mást, mint hogy továbbadjuk, amikor ránk kerül a sor. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy próféták legyünk. Ez az értelme Ámosz végső felhívásának: „Mivel így bánok majd veled, készülj fel, hogy találkozzál a te Isteneddel, Izrael!” (Ám 4,12) Mivel Isten országának prófétáivá kell válnunk, készüljünk fel arra, hogy hittel hallgassuk a szavát.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
