Szent Barnabás apostol emlékezete: Pál útitársa Antiochiában és első apostoli útján
ApCsel 11,21–26. Az antiochiai egyház megalapítása
Az Egyház ma Barnabásra emlékezik. Ciprusi születésű volt, de Jeruzsálemben élt, ott hallott először az evangéliumról, és példaértékű tanítvány lett belőle: javait mind eladta, és az eladásból származó bevételt letette az apostolok lába elé. Ők küldték azután Antiochiába Barnabást, a Római Birodalom harmadik fővárosába, ahol az evangéliumot nemcsak a zsidóknak hirdették, hanem a pogányoknak is. Ez volt az első közösség, amely nem csak zsidó származású tagokból állt. Az apostolok Barnabást választották a feladatra, hogy segítsen megszervezni ezt az új, ígéretes közösséget. Ebben a városban nevezték Jézus tanítványait először keresztényeknek. Amikor Barnabás hallott Pál megtéréséről, elhívta Antiochiába, hogy tanúskodjon az emberek előtt Krisztussal való találkozásáról. Elvitte Jeruzsálembe is, hogy bemutassa az apostoloknak, és hogy kiálljon amellett, hogy a pogányoknak anélkül hirdessék az igét, hogy alávetnék őket a körülmetélésnek. Pállal együtt elindultak az első nagy apostoli útra, magukkal vitték Jánost, vagy másik nevén Márkot is, aki Barnabás unokaöccse volt, az Úr szenvedésének ifjú tanúja. Az evangélium hirdetésének feladata az Egyházban nem emberi tervezés gyümölcse, és nem is terjeszkedési vágyból fakad. Az Úr Szentlelke az, aki ösztönzi minden idők tanítványait, hogy járják a világ és az emberi szív útjait, és hirdessék a szeretet evangéliumát. A keresztény közösségeknek ma is hallgatniuk kell a Lélekre, és ma is tisztán meghallják majd a hangot, amely így szól: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!” Az Úr e hívását mindenki magára vonatkoztathatja, hiszen a tanítvány természetétől fogva küldött, vagyis küldetést teljesít.
Az apostolok imádsága
