Jézus Szentséges Szívének ünnepe
A nyugati és a keleti egyház Keresztelő János
születésére emlékezik: „a legnagyobb azok közül, akiket asszony szült”;
előkészítette az Úr útját.
Lk 15,3–7. Az elveszett bárány
Az
Egyház ezen a napon ünnepli Jézus Szentséges Szívét, a liturgia pedig segít
bennünket, hogy Isten szeretetének misztériumát Fiának szívén keresztül
szemlélhessük, aki mint nyájának jó pásztora nyilatkoztatja ki magát. A pásztor
képe nagyon kedvelt a próféták között is, Ezekiel így beszélt róla: „Nézzétek,
magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Visszahozom őket
mindenünnen… hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben
és az ország lakott tájain.” (Ez 34,11.13) Mintegy Ezekiel próféta szavaira
való válaszként Lukács Jézus szavait idézi az evangéliumában, aki azonosul a jó
pásztorral, aki olyan nagy szeretettel van a juhok iránt, hogy életét is kész
odaadni értük. Amint János evangéliuma mondja: minden egyes juhát szereti,
külön-külön (Jn 10,3), nem arctalan tömegként látja őket, mindegyiknek ismeri
hangját, nevét, történetét, szükségleteit. Mindegyiket végtelenül szereti, és mindegyik iránt teljes bizalommal
van. Nem hivatalnoka, nem kereskedője a bárányainak, hanem az apjuk, testvérük,
barátjuk, szolgájuk. Az olyan virtuális, névtelen és individualista
társadalomban, mint a miénk, könnyedén előfordul, hogy az embert elfelejtik, és
névtelenségbe süllyed. Jézus szíve nem feledkezik meg senkiről. A jó pásztor
viszont – ahogy maga Jézus mondja – az akolban hagyja kilencvenkilenc juhát, és
elindul, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elveszett. „Megkeresem az
elveszettet, visszaterelem az elszéledtet” – írja Ezekiel próféta (Ez 34,16).
Jézus, mindenki jó pásztora, nem hagyja sorsára egyetlen juhát sem, mindig
összegyűjti és megőrzi őket. S talán nem is egyszer, hanem sokszor előfordult
már, hogy ott kellett hagynia a többi kilencvenkilencet, hogy utánunk fusson,
összeszedjen bennünket, vállára vegyen, és visszavigyen az akolba. És újra
elmondja nekünk a parancsát: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek
benneteket.”
A Szent Kereszt imádsága
