Sir 48,1–15. Illés, a lángoló szavú próféta
a tűzzel jött, és a tűzzel távozott
Sirák
fia könyvének írója Illést és Elizeust állítja elénk, két olyan prófétát, akik
előrevetítik azt a rombolást és pusztulást, ami azokra vár, akik megfeledkeznek
Istenről. Isten népe ugyanis megkeményítette szívét, és továbbra is erőszakos
és bűnös módon élte életét. És akkor Isten elküldte Illés prófétát: „Ekkor,
mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya.” Isten
az erős, tekintélyes, teremteni és pusztítani is kész beszéd képességét adta a
prófétának. A próféta ugyanis csak a „szóban” erős, abban a szóban, amelyet az
Úr ad az ajkára. Illés próféciája ajándék volt az egész nép számára, olyannyira,
hogy a szentíró így fogalmaz: „Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik
szeretetben hunyták le szemüket…” Azok boldogsága ez, akik hallgatnak a
prófétákra, és úgy fogadják őket, mint Isten küldötteit. Szavaik megmentenek a
szomorúságtól, a magánytól és a bűntől. Illés és Elizeus a bálványimádás és a
romlottság ellen harcoltak, hogy visszavezessék a népet az Úr útjaira. Ez a
próféták feladata. Keresztelő János is – akit Jézus Illéshez hasonlít – azért
kapta küldetését, hogy az Úr számára egy készséges népet készítsen elő és „hogy
az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára”
(Lk 1,17). Az Úr mindig támaszt prófétákat a népéből, hogy aki hallgatja őket,
megtérjen és visszatérjen az Úrhoz. Az igehirdetés ebben a nehéz korban – gondolok
itt különösen napjaink nagy tanúságtevőire, kezdve Ferenc pápán, aki nagyon
hasonlít Illésre – ma is „tüzet hoz le háromszor” az emberek szívébe. Sok csoda
részesei vagyunk, különösen amikor látjuk növekedni a szeretetet és az
irgalmasságot a szegények iránt. Igen, a szegények evangelizálnak minket azzal,
hogy a szívünket újra a szeretet felé vezetik. A hirdetett evangéliumban és a
segítséget kérő szegényekben Istennek ugyanaz a tüze van jelen, amely fellángol
bennünk és „az apák szívét fiaikhoz fordítja”.
Imádság
az Egyházért
