ApCsel 22,30–23,11. Pál a jeruzsálemi főtanács
előtt
Pál az
utolsó pillanatban megmenekül a római ezredes haragjától, miután elmondja neki,
hogy római polgár. Az ezredes úgy dönt, hogy a főtanács előtt folytatja a
nyomozást foglya ellen. És azt látjuk, hogy Pál – akinek eloldozták láncait – a
főtanács előtt beszél, hogy tisztázza, mi is a bűne. Az apostol rájuk „szegezi
tekintetét”, és mivel bizonyos Isten segítségében, a „testvérek” megszólítással
fordul hozzájuk. A főpap szemtelennek találja Pál válaszát, ezért
megparancsolja, hogy üssék arcul, szinte hajszálra megismételve így Jézus
perének jeleneteit. Pál belülről ismeri a szadduceusokat a farizeusoktól elválasztó
hitelvi különbségeket, és a halottak feltámadásába vetett hitet kidomborítva vitát
gerjeszt közöttük. Érvelése zűrzavart kelt a különböző csoportok között. Az
egyre fokozódó felfordulásban az ezredes úgy gondolja, jobb lesz Pált
visszavinni a cellájába, nehogy helyben széttépjék. Az éjszaka folyamán Pál
hallja, hogy mellé lép az Úr, és bejelenti neki: egészen Rómáig fogja hirdetni
az evangéliumot. Pál útja immár világosan látszik: „Tanúságot kell tenned” –
mondja Jézus, az evangéliumot kell hirdetnie Rómában. Miközben a zsidók egymás
közötti vitáik foglyai maradnak, az apostol az Úrtól azt az utasítást kapja,
hogy menjen tovább: Jeruzsálemből Rómába. Értékes tanács ez annak, aki leragad
a belső vitáknál, és szem elől téveszti, hogy az Úr szavának kell
engedelmeskednie.
