Siral 2,2.10–14.18–19. Jeruzsálem leányai az
Úrhoz kiáltanak
A
Siralmak könyvének részletét olvassuk: ezt öt gyászénekből állították össze,
melyek a Jeruzsálem eleste utáni időszakból valók. Szövege panaszkodás, amiért
a babiloniak lerombolták a várost és a templomot. A város lerombolását követően
Babilóniába hurcolták a nép nagy részét. Csak a legszegényebbek és a
leggyengébbek maradtak az elhagyott, immár élettelen földön (2Kir 24,8–24).
Izrael egész népe keserű szétszóratásban él, nincs biztos pont az életükben, és
a templom lerombolásával vallásgyakorlat sincs többé. Nagy és sötét csend
ereszkedik az egész nép jelenére és jövőjére: a föld kiszáradt, a történelemben
nem látszanak a horizontok, az ég bezárult. Ez magyarázza a „siralmak”
kifejezést. A szomorúsággal teli szavak jól ábrázolják Izrael szomorúságát,
amit nehéz helyzete miatt átél: „Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden
lakóhelyét… A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei… apró gyerekek és
csecsemők pusztulnak el a város terein.” Az élet pusztulásának emblematikus képe ez, az elpusztított világban a
legnagyobb árat az idősek és a gyerekek fizetik meg. A város a földön ül
szótlanul, és a leginkább az időseket és a gyerekeket sújtja a pusztulás. A
szenvedő szívekből imádság száll fel az Úrhoz. Sőt, igazából kiáltás ez:
„Kiálts szívből az Úrhoz…! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és
nappal!” A hívőknek meg kellene hallaniuk ezeket a kiáltásokat, magukévá tenni
és az Úr oltára elé vinni őket, „pihenő nélkül”. Az imádság mindenekelőtt
segítségkérés. Ilyennek írja le az imádságot az Ószövetség: zsigerből jövő
segélykiáltás veszélyhelyzetben, abban a reményben, hogy valaki meghallja.
Minden kiáltás fohász. Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy meghallgassunk
minden kiáltást, és vigyük az Úr elé szüntelenül, fáradhatatlanul: „Kelj fel,
sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén!… Emeld föl hozzá [az Úrhoz]
kezedet gyermekeid életéért!”, akik éhen halnak az utcákon. Ma is ez a helyzet
a világ túl sok részén. Ez a bibliai szakasz mindenkit nyugtalanít és kérdőre
von: a siralomnak kitartó imádsággá kell átalakulnia.
